Egy ötlet a kormánnyal szembeni alkotmányos ellensúlyok ki- és megválasztására

A hírek szerint holnap az Országgyűlés megválasztja a kormányzó Tisza Párt frakciója által jelölt Dr. Sonnevend Pált az Alkotmánybíróság tagjává. Függetlenül a jelölt személyétől és kétségbe nem vonható szakmai alkalmasságától, nem vitatható, hogy – az Országgyűlés általi megválasztás ellenére – valójában ezúttal is a kormányzó többség választ magának dr. Sonnevend Pál személyében féket és ellensúlyt. Álláspontom szerint ennek megszüntetése, vagy a lehető leghatékonyabb korlátozása lesz az alkotmányozás egyik legfontosabb feladata. Mindenek előtt le kell számolni azzal az alkotmányos fikcióval, hogy az Országgyűlés és a kormány független egymástól és hogy politikai értelemben az Országgyűlés áll a kormány fölött, mert a valós tényhelyzet legtöbbször ennek épp az ellenkezője: a kormány a parlamenti többsége által uralja az Országgyűlést, gyakran sajnos a kormányzati akaratot végrehajtó szavazógéppé degradálva azt.

A fékek és ellensúlyok – például a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság - alapvető alkotmányos feladata és jelentősége annak megakadályozása, hogy a többség uralma – miként az Orbán-rendszerben történt - a többség zsarnokságává alakulhasson át. Ennek pedig nyilvánvalóan szükséges feltétele, hogy a fékek és az ellensúlyok ki- és megválasztása tekintetében a többség ne kapjon korlátlan hatalmat. A végrehajtó hatalommal és a többség uralmával szemben hatékony korlátot képezni képes alkotmányos fékek és ellensúlyok ki- és megválasztását pedig azáltal lehetne kivonni a kormányzat és az általa uralt parlamenti többség uralma alól, hogy a ki- és megválasztás folyamatában a szakmai-tudományos élet, valamint a civil szféra képviselői is érdemi beleszólást eredményező szerepet kapnak.

Ennek egyik lehetséges alkotmányos megoldása az lenne, ha az új alkotmány létrehozná a politikától független, szakmai, tudományos és civil alapon létrejövő Közjogi Javaslattevő Testületet, melynek három szekciója lenne: jogi, közgazdasági és közvagyonügyi. A Testület összetételét, működését és a tagok jogállását sarkalatos törvény szabályozná. A jogi szekciónak például tagjai lennének a jogi karok (mindenkori) dékánjai, a jogi hivatásrendek (mindenkori) vezetői és a Magyar Tudományos Akadémia is delegálna tagokat. Bizonyos, Országgyűlés által választandó, illetve köztársasági elnök által kinevezendő alkotmányos szereplők – például alkotmánybírók, ombudsmanok, Állami Számvevőszék elnöke, Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnökei, NAIH elnöke, GVH elnöke és elnökhelyettesei, NVVH elnöke és közpénzügyi elnökhelyettese – megválasztása pedig úgy történne, hogy a választásra, illetve a kinevezésre jogosult szerv csak a Javaslattevő Testület által a konkrét pozícióra javasolt három személy közül választhatná meg, illetve nevezhetné ki valamelyiket.

Ahogy egy korábbi bejegyzésemben írtam, a Tisza Párt a Kúria és az OBH elnökének, valamint az NVVH vezetőinek megválasztására vonatkozó új szabályok megalkotásakor ebbe az irányba indult el, amikor a Kúria és az OBH elnökének megválasztható személyekre vonatkozó javaslatok megtételét a bírói hivatásrend kezébe adta (és ezáltal teljesen elszakította a pártpolitikától), az NVHH vezetőinek megválasztási folyamatába pedig civil szervezeteket is bevonni rendelt. A Kúria és az OBH elnökének megválasztására vonatkozó új alkotmányos rendelkezések megalkotásakor a Tisza Párt – véleményem szerint kifejezetten előremutató módon - a többség hatalmát az általam javasolt megoldáshoz hasonló módon korlátozó szabályokat fogadott el.