Kossuth Lajos

"Amely perczben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lenni e nemzetnek, aki bármelly hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre uraim vigyázzanak Önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy a nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga."

"Kell lennie pártnak, mely az ájult akaratú Viertel-Massregel-ek embereinek meg ne hajoljon semmi áron, mely az egész igazságot akarja, szilárdul, megtörhetetlenül." (Pesti Hírlap, 1846. december 25.)

"Ne mystificáljuk magunkat oly sokasággal, melynek egy negyede nem egészen akarja, mit mi akarunk, más negyede nem úgy akarja, mint mi akarjuk. Legyünk bár kis sereg, de határozott. Velünk lesz isten és az igazság. S annyian mindenesetre leszünk, hogy nem egy kérdésben azon mérlegserpenyő győzend, melybe mi vetjük szavunk súlyát. Legyünk, mint a sas szárnya, mely a sas testétől el nem válik, hanem külebb nyúlik. Érezzük s éreztessük az erőt, mely e helyzetben feküszik. Tudja meg a sas teste, hogy nélkülünk, a szárny nélkül nem tud repülni. De érezze a hollók serege, hogy így együtt a sas vagyunk." (Hetilap, 1846. december 25.)

"Én a nemzet nélkül nem tudom a nemzetet megmenteni, a nemzettel igen." (1849. július 2.)

"Nemzeti nyelv nem gyermek, kinek lassankint hosszabbítod pórázát, ha járni tanul. A nyelv mindig csak annyira bő, amennyire szükség van reá. Neveld a szükséget és neveled a bőséget." (Pesti Hírlap, 1841. január 9.)

"A mi egy nemzetnél nevelés ügyében történik,...bármellyik templomban imádkozzék is a tanító növendékeivel...nemzeti érdekű az..., hogy a magyar európaias legyen, s az, mit európainak nevezünk e honban mindig magyar maradjon." (Pesti Hírlap, 1841. február 6.)

"...a ki azzal édesget magához, hogyha hozzá csatlakozandunk, szerencsénk leszen vele egy nemzetbe összeolvadni, annak horgára a magyar ugyan sohasem kerül." (Pesti Hírlap, 1842. szeptember 18.)

"Mindenki csak annyiban valaki e honban, a mennyiben a népnek tagja,..." (Pesti Hírlap, 1843. február 2.)

"...midőn az önzés sugalmai megerőtlenítik a hazafiság érveréseit, lehetnek pillanatok, hogy a hazafiság templomában megritkulva imádkoznak a honszeretet hívei, elhagyott koldusokként; de e templom istene nem semmisült meg, mivelhogy temploma néha üres..." (Hetilap, 1846. június 28.) 

"Ki valánk választva a világszabadság mártyrjául; mi nem kerestük e fényes rendeltetést, de bár egész Európától elhagyatva alázatos készséggel fogadtuk el azt, midőn ránk méretett...a Magyar szabadság helyre állítása nélkül nem lesz szabadság az Európai continensen." (Kiáltvány az amerikai népjez, 1850. március 27.)

"A polgárok hazafisága az országok szabadságának talpköve. De ha jó szerencsében hazafinak lenni csak könnyű kötelesség, a bal szerencse csapásai közt s a kilátások kétségei mellett hazafiságban meg nem rendülni magasztos polgárerény." (Válasz Losonc város köszöntésére, 1869. március 29.)

"Igen, én a múltnak vagyok embere; de az a múlt, a melynek embere vagyok, olyan múlt, a melynek jövendőnek kell lenni, ha a magyar nemzetnek még van jövendője."

"A magyarnak tisztán, fényesen, mocsoktalanul fel kell mindig és mindenben tartania nemzeti jellegének sajátos zománczát, de azt feltartva, európai színvonalon kell állnia, a magyar míveltségnek – mindennel, a mi e rovatba tartozik – magyar zománczú európai míveltségnek kell lenni, mely saját nemzeti-egyéni typussal bír, de európai." (Levél a Petőfi Társasághoz, 1882. augusztus 25.)

"Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató; jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jövőt a végzetek, és annak a jövőnek neve: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség."

"Adassék meg mindenkinek a tisztelet, a ragaszkodás, mely a haza iránti hűséggel összefér, de a hűséget a haza iránt más hűségnek alárendelni annyi, mint hűtlenné lenni a haza iránt."