Tisza István

"Amíg az emberi természet alapjában meg nem változik, addig a magánvagyon és a magántőke fogja képezni a termelés, az anyagi jólét egyedüli biztos alapját, addig minden olyan terv és törekvés, mely ennek megváltoztatására irányul, mely legalábbis a termelésben használt tőkére nézve bizonyos kollektivista szempontot állít fel: merő utópia lesz, mely hiú ábrándokra és esetleg kiontott vérre vezet."

"Régi baja az emberiségnek, hogy valahányszor jól megy dolga, elbízza magát. Békés, nyugodalmas, az egyéni jólétnek kedvező időkben az egyén túlbecsüli magát, öncéllá válik, saját törekvéseinek középpontjába jut."

"Két nagy éltető erő hajtja az emberiség mozgalmait: a széttagoló társadalmi s az egyesítő nemzeti felfogás, az osztályérdek és a közérdek, a gazdasági önzés s a nemzet nagyságát néző altruizmus. Benn van az emberi természetben mind a kettő, s az egymással való küzdelmük irányítja a történelmet. Hol egyik, hol másik jut diadalmas érvényesülésre."

"Az emberiség korábbi fejlődése, Görögországnak, Rómának, az olasz városoknak történetén és számos egyéb példán át szinte végzetszerű következetességgel tünteti föl szabadságra vágyó népek alkotmányos életének azt a tipikus folyamatát, amely a patriarkális egyeduralomból az arisztokráciához, ebből a mind korlátlanabb demokráciához s végeredményben a cézárizmushoz vezet. Az arisztokráciák zsarnoksága ébreszti föl a népek szabadságvágyát s a demokratikus irányzatokat; a kettő közötti küzdelem és egyensúly jelenti a népek fénykorát s a szabadság sírját a kizárólagos hatalomra jutott demos ássa meg."