Zrínyi Miklós

"...mi, magyarok, ne alapozzunk senki vitézségére...Mert a mi sebünk senkinek sem fáj úgy, mint minekünk,..és senki sem érzi úgy nyavalyáinkat, mint mi...A fáradhatatlan szorgalom, az unalom nélküli vigyázás, a tettrekész gyorsaság és a mozgósítható felkészültség szokta annak a drága fának gyümölcsét elérni, melyet az emberek dicsőségnek hívnak...Csúfsága lettünk a nemzeteknek és magunknak, az ellenségünknek pedig, bárhonnan jön, prédájává. Miért? A vitézség tudományának meg nem tartásáért, a részegségért, a tunyaságért, az egymásgyűlölésért és ezer ilyen vétkünkért. Én nem hízelkedem teneked, édes nemzetem, hogy hazugságommal dícsérjelek..." (Az török áfium ellen való orvosság)