José Ortega Y Gasset

"És jól jegyezzük meg: amikor valami, ami valaha eszmény volt, valósággá válik, már múlhatatlanul nem eszmény. A tekintély és a mágikus bűvölet, mindkettő az eszmény velejárója, mely jelentőségében az ember fölé magaslik, - elenyészik. Az egyetemes demokratikus szellem egyenlőségi elvei az eszményi törekvésekből öntudatlanul vágyakká és előfeltételekké torzultak." (A tömegek lázadása)

"...vannak századok, amelyek, mivel nem képesek arra, hogy új vágyakra találjanak, meghalnak, mint a boldog méh a nászrepülése után. Itt merül fel az a megdöbbentő észrevétel, hogy az úgynevezett teljesség korszakai a mélyükön mindig valami sajátságos szomorúságot éreznek." (A tömegek lázadása)

"A modern kultúrába vetett hit szomorú volt: annak a tudata volt, hogy minden holnap, lényegében a mával egyenlő, és a haladás csak annyi, hogy örökké egyazon úton járjunk, amelyre már egyszer ráléptünk. Az ilyen út börtön s még ha a végtelenbe nyúlik is, fogva tart és nem szabadulhatunk tőle." (A tömegek lázadása)

"Ma már nem tudjuk, hogy mi történik holnap a világon, s ezen titokban örvendezünk, mert a valódi élet, az élet igazi teljessége az, hogy ne lássunk a jövőbe és oly horizont legyen előttünk, amely minden lehetőség számára nyitva áll." (A tömegek lázadása)

"...oly korszakban élünk, mely csodálatosan alkalmasnak érzi magát arra, hogy megvalósítson, de nincs mit megvalósítania. Mindeneken uralkodik, csak saját magán nem. Úgy érzi, hogy elpusztul a tulajdon bőségében. Több rendelkezésre álló eszközzel, több tudással, fejlettebb technikával, mint valaha, az az eredmény, hogy a ma világa a legnyomorultabb minden valaha volt világ között." (A tömegek lázadása)

"A történelem valami roppant laboratóriumhoz hasonlít, amelyben minden kísérlet a nyilvános élet alapelveinek a megtalálására vonatkozik. És minden kínálkozó álokoskodást elkerülve, az a kísérleti eredmény, hogy az emberiség, amíg e két elvet, a liberális demokráciát és a technikát szolgálta, az európai népességet egy évszázad folyamán megháromszorozta. Az ilyen, ennyire elemi igazság csak megerősít bennünket abban, hogy nem ostobaság a következők megállapítása: először, hogy a technikai fejlődésre épült liberális demokrácia a nyilvános élet eddig ismert legfejlettebb típusa; másodszor, hogy ez az élettípus nem az elképzelhető legjobb ugyan, de alapelveit bármely jobbnak a kialakítására meg kell tartanunk; harmadszor, hogy a XIX. század életformáinál alsóbbrendű életformákhoz való minden visszatérés – öngyilkosság." (A tömegek lázadása)

"Tévedés azt hinni, hogy a történelem nem látható előre. Számtalanszor megjósolták már. Ha a történelem nem nyújtana teret a jövőbelátásnak, nem tudná saját magát sem betölteni, amikor teljesül és múlttá válik. Az a gondolat, hogy a történetíró fordított próféta, a történelem egész filozófiáját magában foglalja. Bizonyára csak a jövő általános szerkezete látható előre, de ez az egyedüli módja a múlt és a jelen megértésének." (A tömegek lázadása

"A civilizáció az a törekvés, hogy a hatalmat ultima ratio-vá tegyük." (A tömegek lázadása)

"Inkább megfelel a tényeknek, ha azt tartjuk, hogy a haladás nem bizonyos, nincs fejlődés a visszafejlődés, a hanyatlás lehetősége nélkül. A történelemben minden, minden lehetséges, - a diadalmas és határtalan haladás éppúgy, mint a szakaszonkénti visszaesés." (A tömegek lázadása)

"A jövőnek uralkodnia kell a múlton és belőle kell kapnunk az irányítást viselkedésünkre a múlt iránt." (A tömegek lázadása)

"Minden civilizáció az alapelvei fogyatékossága miatt pusztult el. Az európai azzal fenyeget, hogy az ellenkező módon ér véget. Görögországban és Rómában nem az ember, hanem az alapelvei vallottak kudarcot. A római Impérium a technika hiányában szűnt meg. Amikor eljutott a túlnépesedés bizonyos fokára és ahhoz a körülményhez, hogy e széleskörű együttélést bizonyos materiális szükségletekkel lássa el – s ebben csak a technika lehetett volna a segítségére -, az antik világ bomlani, visszafejlődni, haldoklani kezdett. De most az ember vall kudarcot, mert nem tud lépést tartani a tulajdon civilizációjával. Rettenetes hallani, amint még aránylag műveltebb emberek is a legelemibb napi kérdésekhez szólnak." (A tömegek lázadása)

"A történelmi tudás elsőrangú eszköz valamely ősi civilizáció megőrzésére és folytatására. Nem mintha az élet válságainak új alakulására pozitív megoldásokat sugallna – az élet mindig más, mint ami volt -, hanem mert megakadályozza, hogy más korok együgyű tévelygései megismétlődhessenek." (A tömegek lázadása)

"...a forradalom, vagy a fejlődés történeti, ne pedig időszerűtlen legyen." (A tömegek lázadása)

"Európának nincs menekvése, ha sorsát valóban "kortársi" emberek kezébe nem teszi, akik mélyen átérzik az egész történeti múlt érverését, akik felismerik az élet jelenlegi magasságát és elnyomnak minden archaikus, ősvad gesztust. A csorbítatlan történelemre van szükségünk, ha kikászálódni akarunk belőle, nem pedig visszaesni beléje." (A tömegek lázadása)

"Vannak korok, melyekben szeretnek, gyűlölnek, vágyakoznak, harcolnak és mindezt igen nagy mértékben. De, másrészt, keveset vélekednek. Az ilyen korok nincsenek minden szépség híján. De a nagy korokban az emberiség a véleményből él, és ezért rend van." (A tömegek lázadása)

"Valóban mulatságos megfigyelni, amint ez vagy amaz az államocska lábujjhegyre áll a maga viharsarkában s onnét szidalmazza Európát és kijelenti, hogy nem vesz részt az egyetemes történelemben. Mi az eredmény? Európa alkotott egy normarendszert, melynek erejét és termékenységét a századok igazolták. Ezek a normák nem a lehetséges legjobbak. De, kétségkívül, mindaddig véglegesek, míg mások nincsenek, vagy nem jelentkeznek. Felülmúlásukra menthetetlenül újakat kell teremteni." (A tömegek lázadása)

"...soha történelmi intézmény hatalmasabb, nagyobb államokat nem teremtett, mint a XIX. század parlamentáris államai. A tény annyira vitathatatlan, hogy megfeledkezni róla tökéletes ostobaságra mutat." (A tömegek lázadása)

"Közös dicsőség a multban, közös akarat a jelenben: tudni, hogy nagy dolgokat cselekedtünk, további tennivalókat keresni, ezek egy nép életének lényeges feltételei...A multban dicsőségek és bánatok öröksége; a jövőben, egyugyanazon megvalósítandó cél...egy nemzet léte mindennapi plebiscitum, néphatározat." (A tömegek lázadása)

"...a valóságban egy nemzet sohasem kész. Ebben különbözik az állam egyéb típusaitól. A nemzet folyton építi, vagy rombolja magát. Tertium non datur. Vagy nyer szilárdságban, vagy veszít, aszerint, hogy az állama, egy adott pillanatban, képvisel-e vagy sem, valamely élő feladatot." (A tömegek lázadása)

"A történelem első helyre a panaszokat és általában a politikát teszi, mely az egység kalászának a legkésőbben termő földje; de míg az egyik göröngyön harc folyik, a másikon már kezet fogtak az ellenséggel, eszméket, művészi formákat és hitelveket cseréltek vele. Azt mondhatjuk, hogy a harcizaj csak függöny volt, mely mögött annál állhatatosabban dolgozott a béke százkarú gépezete, át- meg átszőve az ellenséges nemzetek életét. A lelkek egyneműsége minden új nemzedékben egyre nő. Ha valaki teljesebb és világosabb pontosságra törekszik, azt mondhatja: a francia, angol és spanyol lélek annyira különbözik és fog különbözni, amennyire csak valaki akarja; de szándékaik és lelki szerkezetük ugyanaz, és mindenekelőtt egy közös tartalomra vonatkozik. Vallás, tudomány, jogok, művészet, társadalmi és erotikai értékek – közös ügyeik. Nos: ezek azok a szellemi természetű dolgok, amelyekből élünk. Az egyneműség tehát nagyobb, mintha ugyanezek a lelkek azonos anyagból volnának." (A tömegek lázadása)