Marcus Tullius Cicero

"...ha külön mindenikünk mások előnyeit magához ragadja, s magunk hasznára elvonunk mindenkitől, mennyit lehet, kell, hogy felforgattassék az emberek társasága és közössége. Hogy az élet kellékeit mindenki inkább magának, mint másnak igyekezzék megszerezni, az meg van engedve: nem tiltakozván ellene a természet; azt azonban nem tűri, hogy mások kifosztása által vagyonunkat, értékünket, hatalmunkat öregbítsük. És nemcsak a természet, azaz: az egyetemes emberjogok, hanem a népek törvényei is, melyek külön minden álladalomban alapját vetik a közügynek, szint azonképp mondják ki az elvet, hogy a magunk haszna miatt nem szabad másnak ártani." (A kötelességekről)
"Szolgáljon tehát elvül mindenkinek, hogy az egyes haszna azonegy az összességével. Ha mindenik csak magához akarna rántani, felbomlanék az egész emberi társaság. Ha ránk parancsol a természet, hogy minden emberen kivétel nélkül segitsünk, s pedig egyedül azért, mert ő ember, akkor szintezen természetnél fogva az is szükséges, hogy azonegy haszon közös legyen mindnyájukkal. Ez igy levén, azonegy természet-törvény alatt állunk mindnyájan; s ez meg ha igy van, épen a természet-törvény tiltja, mást sértenünk." (A kötelességekről)
"A főemberek hibái és bűnös vágyai rendszerint az egész polgári közösséget megfertőzik...Nem is annyira az a rossz ebben, hogy a vezetők bűnös módon járnak el (jóllehet már önmagában véve ez is éppen elég nagy baj), mint inkább az, hogy példájuk számos követőre talál. Mert ha végigtekintesz a történelmen, láthatod, hogy minden polgári közösség olyan volt, mint amilyenek a közösség legfőbb vezetői voltak, s bármilyen változás állt be a vezetők erkölcseiben, ugyanaz a változás következett be a nép köreiben is...a nemesek életmódjának megváltozása maga után vonja a polgári közösség erkölcseinek megváltozását. Ezért nagyobb veszélybe sodorják az államot a gyarló vezetők, ők ugyanis nem csupán önmagukat rontják meg, hanem e romlást rázúdítják magára a közösségre is, és nemcsak azzal okoznak kárt, hogy ők maguk romlottá válnak, hanem azzal is, hogy másokat úgyszintén megrontanak, és többet ártanak példájukkal, mint amennyit magával a bűnnel."