José Ortega Y Gasset
"...az élet minden pillanatban és mindenekelőtt, tudat mindarról, ami lehetséges a számunkra...Élni annyi, mint bizonyos lehetőségek között habozni...A világ: életlehetőségeink összege....A világ, vagyis a lehetséges életünk, mindig több, mint a sorsunk, vagy a valóságos életünk." (A tömegek lázadása)
"Élni annyi, mint végzetesen erősnek érezni magunkat a szabadság gyakorlására, élni annyi, mint megválasztani, mivé legyünk a világban." (A tömegek lázadása)
"Tévedés azt állítani, hogy az életben a körülmények határoznak. Ellenkezőleg: a körülmények a mindig új feladat, mely előtt döntenünk kell, hogy mit határozunk. És ami határoz, az a jellemünk." (A tömegek lázadása)
"...az élet, mint fegyelem – ez a nemes élet. - A nemességet a kívánalmak, a kötelességek és nem a jogok teszik." (A tömegek lázadása)
"Tévedés tehát azt állítani, hogy "az életben a körülmények határoznak". Ellenkezőleg: a körülmények mindig új feladat, mely előtt döntenünk kell, hogy mit határozunk. És ami határoz, az a jellemünk." (A tömegek lázadása)
"...az élet, mint fegyelem, - ez a nemes élet. - A nemességet a kívánalmak, a kötelességek, és nem a jogok teszik." (A tömegek lázadása)
"Az elméleti igazságok nemcsak vitathatók, hanem egész értelmük és erejük éppen e vitathatóságukban áll: a vitából származnak, addig tartanak, amíg vitatkoznak felettük és kizárólag a vitatkozás számára készültek. De a sors – melynek élőlény módjára kell lennie, vagy nem lennie – nem vita, hanem elfogadás, vagy elutasítás tárgya." (A tömegek lázadása)
"Mert élni annyit tesz, mint meghatározottat cselekedni, - egy vállalkozást betölteni, - és amily mértékben elkerüljük azt, hogy életünket feltegyük valamire, oly mértékben válik üressé az életünk." (: A tömegek lázadása)
"Élni annyi, mint elvágva lenni valamitől, vándorolni egy cél iránt. A cél nem vándorlás, nem élet; hanem valami, amire az életünket feltettük és ami éppen ezért az életen kívül, az életen túl van. Ha az életem belseje felé kezdek, önző módra, haladni, nem haladok, nem érek sehová; ugyanazon a helyen térülök-fordulok. Ez az úttalanság olyan út, amely sehová sem vezet, hanem önmagába vész, mert nem más, mint a tulajdon önmagunkban való járás-kelés." (A tömegek lázadása)
"...a legjobb, amit valamiről emberileg elmondani lehet, hogy meg kell azt reformálni, mert ez azt jelenti, hogy a kérdéses dolog nélkülözhetetlen és az új életre alkalmas." (A tömegek lázadása)
"Mert az élet mindenképpen zűrzavar, amelybe az egyes ember belepusztul. Az ember sejti ezt; de borzad attól, hogy a rettenetes valósággal szemtől-szembe kerül és arra törekszik, hogy valami képzeletbeli kárpittal eltakarja a valóságot és akkor azután minden nagyon világos lesz. Nem aggódik azon, hogy "ideái" hamisak; védősáncokul, az élete megvédésére, madárijesztőkül szolgálnak a valóság elriasztására." (A tömegek lázadása)
"Mivel ez a tiszta igazság – tudni, hogy élni annyi, mint elvszettnek érezni magunkat, - az, aki ezt elfogadja, már meg is kezdte a magáratalálást, már hozzá is fogott a maga igazi valóságának a feltárásához, már szilárd alapon áll. Ösztönösen, mint a hajótörött, fog fürkészni valami után, amit megragadjon; és ez a tragikus, határozott, abszolút igaz tekintet, amivel a szabadulást keresi, el fog igazodni az élet zűrzavarában. Csak ezek az igazi gondolatok: a hajótöröttek gondolatai. A többi: retorika, póz, önáltatás. Aki nem érzi magát igazán elveszettnek, menthetetlenül elvész; vagyis nem találkozik soha önmagával, nem bukkan soha a saját valóságra." (A tömegek lázadása)
"...semminek nincs értelme a számunkra, csak annak, ami a jövővel kapcsolatos." (A tömegek lázadása)
"Nincsen sajátgyökerű élet, nincs valódi élet más, mint amely szükségszerű cselekményekből áll. A többi, ami a kezünkben van, hogy csináljuk, vagy ne csináljuk, esetleg mássá alakítsuk, éppen az élet meghamisítása." (A tömegek lázadása)