Szabó Dezső
"Szerbnek, oláhnak, tótnak, szásznak, zsidónak lenni vallás, melynek fanatizmusa égő tettekbe kergeti hívőjét, hogy mint egy dogma parancsát, végezze feladat-életét vére egyházáért. A magyar egy régi, buta, eunuch-sovinizmusba süppedve, vagy meggajdulva egy új buta kozmopolitizmus meg nem emésztett zagyvalékától, képtelen a tettre, a célra. Tótnak, oláhnak, zsidónak, az új, széles, világölelő ragyogó elvek is új fegyverek, melyekkel kiverekszi helyét a történelem asztalánál. A magyarnak ez is ernyedés, feloldás, visszahulló kar." (Az elsodort falu)
"Feltenni halhatatlan sarkantyúkat, rápattanni a magyar fajra, bedöfni véres elevenjéig, hogy hulljon a vér és ránduljon az izom egy új győző versenyfutásra. Berontani a nyugvó agyak csendjébe, felkiáltani, felüvölteni az akaratot a demokrácia kikerülhetetlen birkózására. Meghódítani az egész életet, úrrá tenni a rablott, balek magyart minden piacon, minden versenyen...Egy új, minden eddiginél belsőbb és mozdítóbb forradalmat fújni tüzes széllel az izmokba, a magyar fajt minden versenyképes gondolat, minden alkotó tett, minden egészséges szépség hazájává tenni." (Az elsodort falu)
"Ó, szegény magyar, szegény tétova, akarattalan valótlanság. Célja hullott erő, csillogó anakronizmus, ezeregyéjszakából idetévedt királyfi. Mit akarsz te a valóságos népek erős versenyében? A te kezeid gyémánt kardfogantyú szorítására, a te szemeid messzi délibáb bámulására vannak. A te gondolatod nyugvó oroszlán, mely lassú hunyással bámulja a lenyugvó napot. A te heted nagy áldomások vasárnapja és hosszú elpihenés. Mit csinálsz te a szürke esős napok azonosságában? A te hited passzív elfogadása a történő világnak. Széthulló felhő vagy, alaktalan délibáb, régi álom szétzüllő mozaikja. Megtalálod-e te a te erős imádat, mely kalapács legyen és legyőzhetetlen egység?...Nincs semmi hited, mely faji fanatizmusod legyen, életbe kapó kezed, védő öklöd. Ó, hol van a szó, melyből egy mámorba részegedő új honfoglalással vágtatnál be a rohanó napokba? Vagy nem tudsz már egy magadért való győzelmes egyetlen akaratot termelni s az a szereped, hogy idegen hódító álmok hű kardja, bőven ontott vére, puha kenyere és láncos kutyája légy? Ó, ha látásra lehetne felüvölteni a lusta szemeket! Ha egyetlen halál előtti ordítástól egységbe riadna a sírba futó faj! Ha egyetlen akarat forgatagában mint ősjogú új követelés toppanna a világtörténelembe. Vagy nem lesz soha fizetés napja ennek a fajnak?" (Az elsodort falu)
"Oláh, szerb, tót, zsidó beleordíthatja faja jogait a történelembe, ha mi megmukkanunk, az barbár sovinizmus, elfogultság, antiszemitizmus." (Az elsodort falu)
"Azért is lesz itt élet, de magyar élet, az ő fajának élete. Ő megveti itt sarkát, be, az apáitól összeállott rögbe, a rögbe, mely az ő joga...Egy új mitológia magyar Herkulese lesz, meg fogja facsarni a sziklákat, a meddő rögöket s magyar vérnek fog életet szöktetni belőlük, hogy a kenyér magyar szájé, a föld magyar jövőjévé legyen, hogy visszatépje az elcsúszott talajt az ősbirtokló kezébe, hogy a föld alatt nyugvó testek ne legyenek égre kiáltó pazar igazságtalanság. És ha nem lehet s föld, anyag és emberek elfordulnak fajától, mint egy vak Sámson egy végső forradalomba viharozza erejét, megrázza a fenntartó oszlopokat, hogy lezúzódjék itt minden élet s pusztuljon el a megrabolt faj és azok, akik örökén osztozkodnak." (Az elsodort falu)
"A megrablott, kipumpolt, szétroncsolt magyar fajnak egy új hit, egy fanatizmus fog egységet adni: a magyarságé, mely nem lesz többé etnográfiai figura, teljes ember lesz, de nem lesz tőke minden idebotlott bitangnak. Mi fütyülni fogunk a nagy szavakra, a jelszókra, a görögtüzekre, az eposzra: mi okos és erős emberei leszünk a mindennapoknak. Mi spórolni fogjuk magunkat, mi önzők leszünk, ravaszok, számítók és kis hunyorításokból fogjuk érteni egymást." (Az elsodort falu)
"A szociálizmust, a humanitarianizmust, kozmopolitizmust, radikálizmust és más izmust idegen feltörő fajok tették faltörő kosukká Magyarországon, minden még meglévő magyar egységet is széttördelő kalapácsokká, de ők megmaradtak vérük és hitül acélozott egységében egységes akaratnak, összefogott érdeknek. A magyarnál az új nagy jelszavak is csak a felbomlás, a tett elől való kitérés, a renyhe gyalázatos mindent megértés, a lesz, ahogy lesz tétlenség alkalmai lettek." (Az elsodort falu)