Bibó István

"Az igazi elit - legyen az papság, nemesség, osztályelit, hivatáselit vagy világnézeti elit - él és alkot, törvényeket hoz, társadalmi szabályokat őriz, közéletet él, hadat visel, békét köt, társadalmi munkát és társadalmi lehetőségeket oszt el, országot szervez, utat, csatornát, házat, várost épít, gépet konstruál, expedíciót szervez, embereket gyógyít és mocsarakat csapol le, erdőt írt, növényt nemesít, állatfajokat keresztez, új kézműveseljárásokat talál ki, könyvet és műveket alkot, utazik, szórakozik, könyvtárakat és képtárakat gyűjt, hivatalokat vezet, ítél, békít és büntet, prédikál, gyóntat és vigasztal, tanít és nevel, gondolkodik, kutat és kísérletezik: mindaz, amit csinál, szociális munka, mindazt, amit csinál, társas érzékkel, vagyis a társas élet feltételei s a közösség érdekei iránti érzékkel csinálja." (Demokratikus Magyarország)

"Súlyosabb válság jele, ha az elit elkezdi hamisan értékelni az átlagos egyszerű 'köz'-népben rejlő értékeket....Csak megzavarodott társadalmi viszonyok közt igaz az, hogy a nemzet, a közösség, a társadalom értékei az 'egyszerű' nép tömegeiben rejlenek...Jól rendezett társadalomban, jó egyensúlyú közösségben az elit beszél legszebben, az elit a politikai bölcsesség letéteményese, s a falusi kupaktanácsokban olyanok ülnek, akiknek képességei a falusi közösség követelményeinek felelnek meg. Dekadencia jele, ha az elit körében homályos és meg nem fogható nosztalgia jelentkezik vagy hangoztatódik az egyszerű, együgyü, boldog 'nép' életformája iránt, ha kultuszt űz a tanulatlan 'őstehetségek'-ből, ha hangoztatja a vezető osztály, a gazdagok, az urak, a városiak életformájának sivárságát, anélkül, hogy eszébe jutna, akarná vagy tudná a maga életformáját az egyszerű élet hangoztatott értékeihez igazítani." (Demokratikus Magyarország)