Julius Tullius Cicero

"Az igazság alapja pedig a hűség, azaz: szóban, szerződésben állandóság és valóság...Az igazságtalanságban pedig két faj van: az egyik azoké, kik valakit jogtalanul sértenek; a másik azoké, kik a jogtalanul sértettet nem oltalmazzák, ha lehet...Minden igazságtalanságnál pedig sokk függ attól, valljon a lélek némi szenvedelméből, mely rendesen rövid és mulékony szokott lenni, vagy pedig szándékosan és meggondolással követtetik el a sérelem. Mert a némi rögtöni felindulásból történt vétség kevésbé súlyos, mint a mely szántszándékosan és előkészülettel hajtatik végre." (A kötelességekről)

"...helyes azok rendszabálya, kik tiltják cselekednünk, miről kétségünk van, ha méltányos-e vagy méltánytalan. Mert a méltányosság önmagától világlik előnkbe; a kétség az igazságosság némi sejtelmére mutat." (A kötelességekről)

"Mert miután két neme van a vitának, alkudozás által az egyik, erőszak által a másik; és miután amaz sajátja az embernek, emez a barmoknak: akkor kell folyamodnunk az utóbbihoz, ha az előbbinek nem lehet hasznát venni." (A kötelességekről)

"A szónok tógája előtt hátráljon az érczmez."

"De büntetésnél legkivált tilos a harag. Mert ki haraggal lát a büntetéshez, az sohasem fogja azon mértéket tartani, mely középben fekszik a szerfelett sok és szerfelett kevés között,..., s kivánatos volna, hogy azok, kik a közigazgatás élén állanak, a törvényekhez legyenek hasonlatosok, melyek nem haragból, hanem méltányból szabnak büntetést." (A kötelességekről)

"...eleinknél is, igazságszolgáltatás kedvéért választattak hajdanta jó jellemű férfiak királyokul. Mert nyomatva levén a szükölködő többség a hatalmasbaktól, erény által kitűnő egyeshez folyamodott, ki védvén jogtalanság elől a kisebbeket, az egyenletesség behozatalával a legfőbbeket a legutolsókkal egyazon jog korlátai között tartotta. S a törvények alkotásának az volt az oka, mely a királyokénak. Mindig jogegyenletesség volt a czél: hiszen egyenletesség nélkül nincsen jog. Ezt ha igazságos és derék embertől elérhették, meg voltak vele elégedve. Midőn nem akart sikerülni, feltaláltattak a törvények, mik azonegy nyelven szóljanak mindnyájokkal. Kiviláglik innen, hogy azokat volt szokás uralkodókul választani, kiknk igazságosságáról nagyot tartott a sokaság. És hozzájárulván még az, hogy eszélyeseknek is tartattak, nem volt, mit ilyes vezérlet alatt elérhetni ne vélnének az emberek. Szükség tehát mindenkép gyakorlani és fentartani az igazságot, mind önnönmagáért (mert különben nem volna igazság), mind a tisztelet és dicsőség ötregbülése miatt." (A kötelességekről)

"...bámultatást kivált a törvényszéki szónoklat szerez. Ez kétféle, mert vádból áll és védelemből; s noha közülük dicséretesebb a védelem: helyesléssel találkozik a vád is igen gyakran." (A kötelességekről)

"A bíró tiszte mindig a való után indulni az ügyekben; a védőé, olykor a valószínűt, ha nem is lenne éppen való, megvédeni...Dicsőség pedig és kegy főleg védelmezések által szereztetnek; s annyival is inkább, ha netalán megtörténik, hogy annak keltünk segédére, kit valamely hatalmas kénye szorít és nyom." (A kötelességekről)

"Az ajándékozás ily nemétől tehát, melynél az egyiknek adjuk, mit a másiktól elvettünk, tartózkodjanak azok, kik az állodalom gondját viselik; és kivált arra törekedjenek, hogy jog és törvényszékek előtti egyenlőség által megtartsa mindenki a magáét, és sem a véknyabbak, alacson állásuk miatt, el ne nyomassanak, sem a gazdagoknak, tulajdonuk megőrzésénél és visszafoglalásánál ne ártson az irigység. Azonfelül öregbitsék mindenképpen az állodalom uralmát, földjeit, jövedelmeit, ugy háborúban mint béke idején. Igy cselekesznek a nagy férfiak, ez volt őseink eljárása; és ki ezen kötelességeket teljesíti, az állodalom töméntelen előnyével magának is nagy kedvességet szerez és nagy dicsőséget." (A kötelességekről)

"Mert nincs hatalmasabb köteléke az államnak, mint a bizodalom:..." (A kötelességekről)

"Az pedig, ki mást sért, hogy maga előnyt nyerhessen, vagy nem vél a természet ellen cselekedni, vagy azt hiszi, hogy a halált, szegénységet, fájdalmat, ugy a gyermekek, barátok, rokonok veszteségét inkább kell kerülnünk, mint megsértenünk valakit. Ha nem vél a természet ellen cselekedni, midőn embertársát sérti, bajos vele szót váltanunk, mint ki attól fosztja meg az embert, mi őt emberré teszi. Ha véli, hogy ezt ugyan kerülni kell, de hogy ennél sokkal rosszabb a halál, szegénység, fájdalom, téved annyiban, mennyiben testének vagy külső viszonyainak valamely hiányát természetesebbnek véli a lélek hiányánál." (A kötelességekről)

"...van egy mindenkit magában foglaló társadalom ember és ember között; van egy szűkebb azok között, kik azonegy néphez tartoznak; van egy még bensőbb, azok között, kik azonegy állodalom polgárai. Őseink ez okból megkülönböztették a népek egyetemes jogát a polgári jogtól. A polgári jog nem esik szükségképpen együvé a népekéivel; ellenben, mit a népek egyetemes joga rendel, annak a polgáriban is kell érvényességgel bírnia." (A kötelességekről)