A köztársasági elnök alkotmányos jogköréről
A köztársasági elnök alkotmányos jogállásával összefüggésben gyakran felmerülő gondolat, hogy bizonyos összefüggés áll fenn megválasztásának módja és jogkörének terjedelme, illetve annak ereje között. Sokan érvelnek azon tétel mellett, hogy a nép általi közvetlen választás olyan erős demokratikus legitimációt biztosít az elnök számára, mellyel nem fér össze az elnöki jogkör erősen korlátozott volta, vagyis a gyenge államfői hatalom.
Én ezt a nézetet nem osztom. Elismerve, hogy az elnök alkotmányos szerepe tekintetében az alkotmány által biztosított hatásköröknek nagyon jelentős szerepe van, mégis, az elnöki tisztség egyik legfőbb erejét, s egyben az államfő egyik legfontosabb "fegyverét" – a tisztség természetéből és alapvető alkotmányos feladataiból adódóan - az elnök személyes tekintélyében és népszerűségében látom. Ha ugyanis az elnök nagy tekintéllyel és népszerűséggel rendelkezik, akkor minden egyes megszólalásának, minden egyes megnyilvánulásának jelentős politikai súlya van. Ez a tekintélyből eredő súly pedig jelentős politikai értékkel bír, mivel az elnökkel potenciálisan ellenérdekelt közjogi szereplők, nevezetesen a kormány és az Országgyűlés számára népszerűséget erodáló politikai kockázatot jelenthet a népszerű, tekintélyes elnökkel való szembehelyezkedés. (A rendszerváltást követően például az SZDSZ tudatosan és – valljuk be - sikeresen használta fel Göncz Árpád népszerűségét az Antall-kormánnyal szemben.) Mivel pedig a nép általi választás – a közvetlen és erős demokratikus legitimáció által - mindenképpen növeli az elnök politikai értékkel bíró államfői tekintélyét, a közvetlen választás politikailag még abban az esetben is erősíti a köztársasági elnök pozícióját, ha a jogköréhez hozzá sem nyúlunk. Magyarán: a közvetlen, nép általi választás, ha közjogi értelemben nem is, de politikai értelemben mindenképpen erősebb államfői hatalmat fog eredményezni. A politikai erő pedig bizonyos mértékben kompenzálni képes az alkotmányos jogkörök erejének gyengeségét, hiszen az alkotmányos aktorok egyben politikai szereplők – politikusok - is, akiknek helyzetére és egymáshoz való viszonyára a politikai tényezők legalább olyan jelentős hatást gyakorolnak, mint az alkotmányos szabályok.
Ha azonban mégis erősíteni kívánjuk a köztársasági elnök alkotmányos hatásköreit, ezt csak annak figyelembe vételével célszerű megtenni, hogy azok gyakorlása ne válhassék - az állam normális működését veszélyeztetve - a törvényhozás és a kormányzás akadályává és káros politikai válságok előidézőjévé. Ez ugyanis már túlmutatna a köztársasági elnök fék- és ellensúly-szerepén, s az elnököt a törvényhozás és a kormányzás aktív részesévé tenné, ami ellentétben állna a hatalommegosztás elvével. A fékek és ellensúlyok alapvető alkotmányos feladata nem a (demokratikus úton létrejött) többség uralmának meghiúsítása, hanem annak megakadályozása, hogy a többség uralma a többség zsarnokságává váljon.
Ebben az esetben tehát az a megválaszolandó kérdés, hogy mi módon lehet anélkül erősíteni a köztársasági elnök alkotmányos jogkörét, hogy annak gyakorlása a törvényhozásnak és a kormányzásnak – vagyis az államszervezet működésének - ellehetetlenítését, vagy jelentős mértékű megnehezítését eredményezné. Nem lehet cél ugyanis, hogy felborítsuk a hatalmi ágak egyensúlyát és hogy az államfő – túllépve a fék- és ellensúly szerepén – politikai érdekek által vezéreltetve az állam normális működésének akadályává válhasson.
Erre vonatkozóan az alábbi két, az elnöki (politikai) vétóval kapcsolatos javaslattal élek.
A jelenlegi alkotmányos szabályozás értelmében a köztársasági elnök, ha részben, vagy egészében nem ért egyet az Országgyűlés által elfogadott törvénnyel és nem kért előzetes alkotmányossági normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, vagy kért ugyan, de az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet, a törvényt az aláírás előtt észrevételeinek közlésével egy alkalommal megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek. Ebben az esetben az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz, mégpedig változatlan szabályok szerint.
A jelenleg hatályos alkotmányos rendelkezések értelmében tehát az elnök – amennyiben az Országgyűlés többsége nem ért egyet az észrevételeivel - legfeljebb csak lassítani, késleltetni tudja egy törvény elfogadását.
A köztársasági elnök politikai vétóval kapcsolatos jogkörét a következőképpen lehetne erősíteni anélkül, hogy annak alkalmazása a törvényhozás és a kormányzás veszélyes mértékű akadályává válna.
Ha a köztársasági elnök észrevételeinek közlésével megfontolásra visszaküldi a törvényt az Országgyűlésnek, az utóbbi a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Ha a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvényt az Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők több mint a felének szavazatával fogadta el, akkor annak ismételt elfogadásához az országgyűlési képviselők több mint a felének a szavazata szükséges, ha pedig a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvényt az Országgyűlés sarkalatos törvényként fogadta el, akkor annak ismételt elfogadásához az országgyűlési képviselők több mint a kétharmadának a szavazata szükséges. Magyarán: az elnöki (politikai) vétó a törvény elfogadásához szükséges egyszerű többséget abszolút többséggé, a kétharmados többséget pedig "nagy kétharmaddá" alakítaná át.
A javaslat tehát – a késleltetésen túl - bizonyos, nem elhanyagolható mértékben meg is nehezítené a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvény Országgyűlés általi ismételt (másodszori) elfogadását, de nem olyan mértékben, hogy a köztársasági elnök a politikai vétó intézményét a törvényhozás és a kormányzás ellehetetlenítésére és politikai válsághelyzet kialakítására használhassa fel. (Ez lenne a helyzet például abban az esetben, ha az ismételt elfogadáshoz minden esetben kétharmados többséget követelnénk meg, vagyis az elnök által megfontolásra visszaküldött törvény ez okból de facto sarkalatossá válna.) Az országgyűlési (kormány)többség ugyanis szinte mindig – a kisebbségi kormányzás esetét nem számítva - abszolút többséget jelent, vagyis az esetek többségében nem okozhat megoldhatatlan akadályt a törvény elfogadásához szükséges többségnek relatív (egyszerű) többségről abszolút többségre történő emelése. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy egyes, többséghez tartozó képviselők a köztársasági elnök észrevételeinek ismeretében elállnak a törvény támogatásától, ezért nem lehet azt sem állítani, hogy nem lenne semmilyen érdemi következménye a javasolt módosításnak. Különösen hatékony eszköz lehet az ily módon módosított elnöki vétó szűk (abszolút, vagy kétharmados) többség esetén, amikor már akár egy-két képviselő tartózkodása, távolmaradása, vagy nemmel szavazása is a törvény elvetését eredményezheti. A javaslat tehát anélkül erősítené az elnök politikai vétóval kapcsolatos hatáskörét, hogy nem kívánt módon nehezítené meg a jogalkotást és a kormányzást, és hogy a politikai vétót – az alkotmányos rendeltetésétől eltérően - politikai válságok kirobbantásának lehetséges eszközévé tenné
Ezen túl, az elnöki vétó intézményének erősítése érdekében megfontolandó lenne annak rögzítése is, hogy mind a köztársasági elnök észrevételeit, mind pedig az Országgyűlés arra vonatkozó válaszait szó szerint fel kell tüntetni a törvény indokolásában. Ily módon a köztársasági elnök és az Országgyűlés ezen "alkotmányos dialógusa" mind a kortársak, mind pedig az utókor számára széles körű nyilvánosságot kapna, tekintettel arra, hogy a törvények indokolását a jogszabály-gyűjtemények és a jogtárak tartalmazzák. Ez a széles körű nyilvánosság mindkét szereplőt bizonyos önmérsékletre intené és felelősségteljes magatartásra késztetné, hiszen annak tudatában kellene meghozniuk a döntéseiket, hogy azokról a közvélemény könnyen ítéletet fog tudni mondani. A törvény alkalmazása során ugyanis szinte bizonyosan ki fog derülni, hogy az adott kérdésben a köztársasági elnöknek, vagy az Országgyűlésnek – illetve annak kormánypárti többségének - volt-e igaza, s mindkét fél álláspontja megtalálható lesz a törvény indokolásában. Az elnök és az Országgyűlés "alkotmányos dialógusának" a törvény indokolásában történő feltüntetése tehát a politikai vétó – és ezáltal az államfői hatalom - politikai értékét és erejét növelné meg.
2026. augusztus 27.