Alexis de Tocqueville
"...Általában csak az egyszerű koncepciók hatolnak be a nép tudatába. Egy hamis, de tiszta és pontos eszme mindig nagyobb erővel bír a világban, mint egy igaz, de bonyolult eszme." (A demokrácia Amerikában)
"Az embereket sokkal jobban megdöbbenti az egyazon osztályon belüli egyenlőtlenség, mint a különböző osztályok között észlelhető különbségek." (A demokrácia Amerikában)
"A nép sokkal inkább érez, mintsem gondolkodik." (A demokrácia Amerikában)
"Tekintélynek mindig lennie kell az értelem és az erkölcs világában...Az egyéni függetlenség lehet kisebb, vagy nagyobb, de korlátlan nem." (A demokrácia Amerikában)
"Az egyenlőség korában élő emberek...rendszerint magukban, vagy a hozzájuk hasonlatosakban keresik az igazság forrását." (A demokrácia Amerikában)
"Ugyanazon egyenlőség, mely az egyént minden egyes polgártársától függetlenné teszi, egyedüllétre és védtelenségre kárhoztatja a nagy többség mozgásával szemben." (A demokrácia Amerikában)
"Az egyenlőségben két tendenciát látok világosan: az egyik új gondolatok felé irányítja az emberek szellemét, a másik legszívesebben arra kényszerítene mindenkit, hogy többé ne gondolkozzék." (A demokrácia Amerikában)
"Ha az egyéni érzelem szárnyalását mérhetetlenül zavaró vagy hátráltató különféle hatalmak helyébe a többség korlátlan hatalmát helyeznék a demokratikus népek, akkor a baj csak alakot váltana. Az emberek nem találnának rá a függetlenség módjára, és...a szolgaságnak csupán új arculatát fedeznék fel. Ha azt érzem, hogy a hatalom keze homlokomra nehezedik, nemigen érdekel, ki nyom el, és semmivel sincs nagyobb kedvem járomba hajtani a fejem csak azért, mert egymillió kar tartja felém." (A demokrácia Amerikában)
"Az egyenlőség az emberekben kifejleszti a vágyat, hogy mindent önállóan ítéljenek meg." (A demokrácia Amerikában)
"Az arisztokratikus századokban különösen a szellemi élvezeteket kívánják meg a tudományoktól, a demokratikus századokban a testieket...a létfeltételek állandó egyenlőtlensége az embereket arra késztette, hogy az elvont igazságok gőgös és meddő kutatásába zárkózzanak, míg a demokratikus társadalmi állapot és intézmények arra bírják őket, hogy a tudományoktól közvetlen és hasznos alkalmazásukat várják." (A demokrácia Amerikában)
"A demokratikus országokban élő emberek gondolatai tehát gyakran határozatlanok, igen tág kifejezésekre van szükségük ahhoz, hogy egybefoglalják őket." (A demokrácia Amerikában)
"Az a vágy , melyet az emberek a szabadság, és az, melyet az egyenlőség iránt éreznek, valójában két különböző dolog." (A demokrácia Amerikában)
"A bajok, melyeket a szabadság hoz gyakorta magával, azonnaliak, mindenki számára láthatóak, és többé-kevésbé mindenki érzi is őket. Azok viszont, melyeket a végletes egyenlőség idézhet elő, csak lassanként nyilvánulnak meg, fokozatosan furakodnak be a társadalom testébe, csak távolról láthatók, és amikor a leginkább felerősödnek, a megszokás következtében az ember nem is érzi őket. A szabadság biztosította javak csak hosszú idő múltán mutatkoznak meg, s mindig könnyű felismerni az okot, mely azokat életre kelti. Az egyenlőség előnyei már most érződnek, és napról-napra látható, hogyan ömlenek forrásukból. A politikai szabadság időről időre felséges örömöket juttat a polgárok bizonyos részének. Az egyenlőség nap, mint nap apró élvezetek sokaságát nyújtja minden embernek." (A demokrácia Amerikában)
"Az individualizmus olyan higgadt és békés érzelem, amely minden polgárt arra késztet, hogy elszigetelje magát a hozzá hasonlatosak tömegétől, s családjával és barátaival félrevonuljon; miután ily módon kicsiny társadalmat teremtett a maga számára, szíves-örömest sorsára hagyja a nagy társadalmat." (A demokrácia Amerikában)
"A demokratikus századokban...,ahol minden egyénnek a fajtája iránti kötelességei sokkal világosabbak, az egy emberért való odaadás egyre ritkább: az emberi ragaszkodás kötelékei kiterjednek és föllazulnak." (A demokrácia Amerikában)
"A demokrácia minden emberrel elfeledteti az őseit, elrejti előle leszármazottait és elválasztja kortársaitól, folyton önmaga felé fordítja, és végül teljességgel saját szívének magányába zárja." (A demokrácia Amerikában)
"A polgárok a demokratikus társadalmak születésekor mutatnak legnagyobb hajlandóságot az elszigetelődésre." (A demokrácia Amerikában)
"Annak érdekében, hogy az emberek civilizáltak maradjanak, vagy azzá legyenek, körükben a társulás művészetének ugyanolyan mértékben kell fejlődnie és tökéletesednie, ahogy a létfeltételek egyenlősége növekszik." (A demokrácia Amerikában)
"A politikai társulások nagy, ingyenes iskolák, ahová minden polgár azért jár, hogy megtanulja a társulások általános elméletét...Ha a polgároknak lehetőségük nyílik és szokásukká is válik mindenben társulni, akkor a kis dolgokban is éppoly szívesen fognak majd össze, mint a nagyokban. De ha csak a kicsikben társulhatnak, sem kedvet, sem képességet nem éreznek arra, hogy csinálják." (A demokrácia Amerikában)
"A jól felfogott érdek tana nem túl emelkedett, de világos és szilárd. Nem törekszik nagy célokra, de amelyeket kitűz, nem túl sok erőfeszítéssel el is éri. Mivel minden intellektus számára hozzáférhető, mindenki könnyen felfogja és fáradság nélkül emlékezetébe vési...Ha az egyéneket vizsgáljuk: lesüllyeszti őket. Ha az egész nemet: fölemeli." (A demokrácia Amerikában)
"A demokráciák gazdagjai sohasem alkotnak olyan tömböt, melynek megvannak a maga erkölcsei és szokásai, osztályuk sajátos eszméi nem akadályozzák, országuk általános eszméi pedig éppenséggel serkentik őket. Egy demokratikus nép kebelében föllelhető nagy vagyonok egyébként csaknem mindig kereskedelmi eredetűek, nemzedékek kellenek hozzá, hogy birtokosaik kivetkőzzenek kereskedői szokásaikból. ..Mindent egybevetve, úgy gondolom, hogy a szemünk előtt kifejlődő gyáriparos arisztokrácia egyike a legkíméletlenebbeknek, melyet a föld a hátán hordott, ugyanakkor azonban a legkorlátozottabbak és legveszélytelenebbek egyike is...ha a létfeltételek egyenlőtlensége és az arisztokrácia valaha is újra felbukkan a világban, feltehetőleg ezen a kapun fog behatolni." (A demokrácia Amerikában)
"...minél demokratikusabbá válnak az erkölcsök és a törvények, annál bizalmasabb és szelídebb lesz az apa és fiú közti kapcsolat; ritkábban érvényesül a fegyelem és a tekintély, erősödik a bizalom meg a ragaszkodás, és úgy tűnik, a természetes kötelék szorosabbá válik, míg a társadalmi kötelék meglazul...Eltűnt az úr és a bíró, megmaradt az apa...A demokrácia meglazítja a társadalmi kötelékeket, de szorosabbá fűzi a természetből fakadókat." (A demokrácia Amerikában)
"Nincs társadalmi rend, sem törvény, amely az embereket olyan egyformává tenné, hogy sem a nevelés, sem a vagyon, sem az ízlés ne különböztesse meg őket valamennyire..." (A demokrácia Amerikában)
"...bármekkora erővel próbálja egy társadalom egyenlővé és hasonlóvá tenni a polgárait, az egyének személyes önérzete mindig tiltakozni fog a közös szint ellen." (A demokrácia Amerikában)
"Aki olyan társadalmi rendet tud létrehozni, melyben mindenkinek van egy kevés óvni valója, és senki nem kíván túl sokat a máséból, az sokat tesz a világ békéjéért." (A demokrácia Amerikában)
"A tulajdonhoz fűződő érzések sehol sem erősebbek és makacsabbak, mint a középosztályban...a demokratikus társadalmak polgárainak nagy része tehát nem látja tisztán, mit nyerhetne egy forradalommal, de minden percben ezernyi módon érzi, mit veszíthetnek vele...A népek tehát annál kevésbé hajlamosak a forradalmakra, minél inkább gyarapodnak és változatosabbá válnak az ingó javak, s minél jobban növekszik ezek tulajdonosainak száma." (A demokrácia Amerikában)
"A létfeltételek egyenlőbbé válásával egyre hasonlóbbak lesznek az emberek főbb nézetei is...Mikor a létfeltételek majdnem egyenlők, az egyes emberek nem nagyon hallgatnak a többire. Ahogy az emberek inkább hasonlítanak egymáshoz, a műveltség egyenlőségének dogmája lassanként meggyőződésükké válik, lett légyen bárki, egyre nehezebben szerezhet és gyakorolhat hatalmat egy nép szelleme fölött." (A demokrácia Amerikában)
"Attól fogva, hogy egy nézet megvetette lábát egy demokratikus népben, és beleivódott a többség tudatába, önmagából táplálkozik és könnyedén fennmarad, mert senki sem támadja." (A demokrácia Amerikában)
"Az egyenlőség századaiban minden ember független, ám ugyanakkor gyenge is...Szükségletei és főleg vágyai szüntelenül a központi hatalom felé vezérlik. Egy demokratikus kormányzat tehát létezésének puszta tényénél fogva növeli hatáskörét...az egyéni szenvedélyek tudtukon kívül is az ő malmára hajtják a vizet,...a demokratikus társadalom annál központosítottabb, minél idősebb." (A demokrácia Amerikában)
"A társadalmi hatalomnak tág, ugyanakkor behatárolható és szilárd teret kell kijelölni, az egyének kapjanak bizonyos jogokat, s biztosítani kell őket e jogok elvitathatatlan élvezetében, meg kell óvni azt a csekély függetlenséget, erőt és eredetiséget, ami az egyéneknek még megmaradt, fel kell emelni őket a társadalom mellé, s oltalmazni vele szemben...Arra kényszeríteni minden embert, hogy egyformán lépjen egyazon cél felé: ez emberi törekvés. A cselekedetekbe végtelen változatosságot vinni, ám úgy kapcsolni össze őket, hogy mindezen cselekedetek egyetlen nagy cél beteljesülése felé vezessenek – ez már isteni gondolat." (A demokrácia Amerikában)
"A demokratikus köztársaságok az udvari szellemet hozzáférhetővé teszik a többség számára, és bejuttatják egyszerre minden osztályba. Ez az egyik legfőbb szemrehányás, amit tehetünk nekik." (A demokrácia Amerikában)
"Ahol az embereket nem kötik egymáshoz a kasztok, az osztályok, a testületek, a családok kötelékei, ott túlságosan is hajlamosak arra, hogy kizárólag a saját, egyéni érdekeiket kövessék, készen állnak arra, hogy csak önmagukkal törődjenek, s visszavonuljanak a szűkös magánéletbe, ahol minden közösségi erény elenyészik. A zsarnokság nemhogy küzd eme tendencia ellen, inkább mindenhatóvá teszi, mert megvon az állampolgároktól minden közösségi élményt, minden kölcsönösségi szükségletet, egymás megértésének igényét, s az együttes fellépés valamennyi lehetőségét, úgy is mondhatjuk, befalazza őket a magánéletbe. Már amúgy is eltávolodtak egymástól: a zsarnokság elszigeteli őket, elhidegültek egymás iránt: a zsarnokság megfagyasztja őket." (A régi rend és a forradalom)
"Csak a szabadság vethet véget ténylegesen annak az elszigeteltségnek, amelyben a magukra maradt állampolgárok élni kénytelenek, rákényszerítve őket, hogy közelítsék meg egymást, oldódjanak fel, s olvassza őket napról napra szorosabb egységbe annak a szükségszerűsége, hogy a közügyek intézése során meg kell hallgatniuk egymást, s el kell nyerniük egymás tetszését. Csak a szabadság képes elfordítani őket a pénz imádatától és egyéni ügyeik napi gondjaitól, hogy ismerjék fel, s minden percben érezzék is át: hazájuk ott van felettük s közöttük. Csak a szabadság válthatja fel az önimádatot erőteljesebb és magasabb rendű érzelmekkel, állíthat a vagyonszerzésnél nagyobb célt az ambíció elé, s teremtheti meg azt a világosságot, amelyben az emberek bűnei és erényei felismerhetővé és megítélhetővé válhatnak." (A régi rend és a forradalom)
"Olyan érzésünk támad, hogy az emberi intézményekben, akárcsak magában az emberben az élet különböző funkcióit ellátó szervektől függetlenül létezik egy központi és láthatatlan erő, amely maga az élet princípiuma. Ha ez az éltető láng kihuny, hiába dolgoznak tovább a szervek látszólag ugyanúgy, mint korábban, minden egyszerre ellankad és meghal." (A régi rend és a forradalom)
"Nem könnyű kapcsolatot létrehozni olyan állampolgárok között, akik századokon át idegennek vagy ellenségnek tekintették egymást, s most meg kell tanulniuk közösen intézni ügyeiket." (A régi rend és a forradalom)
"A tizennyolcadik században az emberek nem ismerték meg a jólét iránti vágyat, a szolgaság szülőanyját. Erőtlen, s mégis makacs és tartós szenvedély ez, amely szívesen társul, s úgyszólván összefonódik több magánerénnyel is: a család szeretetével, az illendő erkölcsökkel, a vallási hiedelmek tiszteletével és még az államvallás lagymatag és folyamatos gyakorlásával is, ami lehetővé teszi a becsületességet és lehetetlenné a hősiességet, s kiválóan alkalmas rendes emberek és gyáva állampolgárok kialakítására." (A régi rend és a forradalom)
"Igaz, hogy a szabadság hosszú távon mindig jómódhoz, kényelemhez és gyakran gazdagsághoz is juttatja azokat, akik meg tudták őrizni, egyes korszakokban azonban meg is zavarhatja élvezetüket, máskor pedig csak a zsarnokságtól lehet mindezeket megkapni. Azok az emberek, akik kizárólag ezeket az előnyöket várják a szabadságtól, soha sem maradhatnak sokáig szabadok...Aki magán a szabadságon kívül is vár valamit a szabadságtól, az szolgaságra született...Ne kérjenek arra, hogy elemezzem ezt a legmagasztosabb vonzalmat, ezt csak átérezni lehet. Maga hatja át, tölti el és gyújtja fel azokat a nagy szíveket, amelyeket Isten felkészített a befogadására. A középszerű lelkek, akik ezt sohasem érezték, hiába is próbálnák megérteni." (A régi rend és a forradalom)