José Ortega Y Gasset

"Képzeljünk magunk elé egy egyszerű embert, aki arra törekednék, hogy különleges feladatokra legyen képes, - képzeljünk, amint kutatja magában, hogy ugyan mire is van szüksége, mert ki akarna tűnni -, és végül képzeljük, amint ráeszmél, hogy semmire sem való. Ez az ember középszerűnek, útszélinek, tehetségtelennek fogja érezni magát, de "tömeg"-nek nem." (A tömegek lázadása)

"És, kétségkívül, az emberiségnek két csoportra való legalaposabb felosztása ez: akik sokat várnak el maguktól és nehézségekkel, meg kötelességekkel terhelik magukat, és azok, akik nem várnak maguktól semmi különöset, hanem elegendőnek tartják örökké úgy élniök, minden erőkifejtés nélkül, mint amilyenek már eredendően; bóják, amiket a szél mozgat ide-oda." (A tömegek lázadása)

"Az éhségmozgalmak során a tömeg kenyeret szokott követelni és az eszköz, amit erre igénybevesz, rendszerint a pékműhelyek elpusztítása. Ez az összehasonlítás szimbolikus példa gyanánt is szolgálhat: nagyobb és durvább arányokban ugyanezt teszi a tömeg a civilizációval, amely táplálja őt." (A tömegek lázadása)

"A vezető kisebbségek zászlóvesztése...a tömegek lázadásának mindig a másik oldala." (A tömegek lázadása)

"Az én szememben a nemesség az erős élettel egyértelmű, mindig kész arra, hogy saját magát felülmúlja és hogy azon, amit már elért, túljusson ahhoz, amit mint kötelességet és követelményt tűz maga elé. Így a nemes élet a közönséges vagy erőtlen életnek, mely mozdulatlanul, örök egyhelybenmaradásra kárhoztatva zárul magába, hacsak valami külső erő nem kényszeríti a kimozdulásra, - a tökéletes ellentéte. Azért nevezzük az ilyen embert tömegnek, mert tehetetlen s nem azért, mert sok van belőle." (A tömegek lázadása)

"Nem mintha a tömegember ostoba volna Ellenkezőleg, a mai átlagember készebb, nagyobb szellemi fogékonyságú, mint bármely más kor átlagembere volt. De ez a szellemi készség semmit sem segít; e fogékonyság meglétének üres érzése éppen csak arra jó, hogy ez az ember mégjobban bezáruljon és ne használja a képességeit. Közhelyeket, előítéleteket, gondolatfoszlányokat, vagy egyszerűen üres szavakat, amiket a véletlen halmozott fel benne, hangoztat váltig, s olyan szentül, kipróbáltan és merészen alkalmazza ezeket, hogy csak a tudatlansága derül ki...a közönséges ember nem azt hiszi, hogy ő kiváló és nem-közönséges, hanem a közönségesség jogát, a közönségességet, mint jogot hirdeti és viszi keresztül." (A tömegek lázadása)

"A szindikalizmus és a fasizmus változataiban először tűnik fel Európában az az embertípus, aki nem keresi az alapelveket, nem törekszik arra, hogy igaza legyen, hanem egyszerűen elszánta magát a saját felfogásának a kierőszakolására. Ez az új: az elvtelenségre való jog, az elvtelenség elve. Az új tömeg jelentkezésében, véleményem szerint, az a leglényegesebb, hogy az átlagember igényt formál a társadalom vezetésére, anélkül, hogy e vezetőszerepre tehetsége volna." (A tömegek lázadása)

"A tömegember, aki azt hiszi, hogy a civilizáció, amelybe beleszületett és amelyet igénybevesz, olyan önkéntelen és magátólértetődő, akár a természet, ipso facto primitivvé válik." (A tömegek lázadása)

"Lehet vitatkozni akármennyit azon, hogy kik azok a kiváló emberek (az elit); de hogy nélkülük – legyenek ezek vagy azok, - az emberiség lényegesen másképen élne, oly tény, amelyhez semmi kétség nem férhet, még akkor sem, ha Európa egy teljes évszázadon át a porba dugná is a fejét, mint a strucc, csak hogy ezt a világos evidenciát meg ne lássa." (A tömegek lázadása)

"A nap, amelyen Európában ismét egy igaz filozófia válik úrrá, - az egyetlen dolog, amely Európát megmentheti, - azt a felismerést hozza majd magával, hogy az ember, legyen erre kedve vagy nem, körülményei folytán nálánál magasabb tekintély keresésére született. Ha ezt az európainak magától belátnia sikerült: elit-ember, ha nem, tömegember és el kell fogadnia, hogy a tekintélyt valaki más gyakorolja." (A tömegek lázadása)

"Nem lehet alkalmas a történelemben való részvétel súlyos munkájára az a társadalom, amelynek állama, amelynek uralmi rendszere intézményesen csalárd." (A tömegek lázadása)

"...nem találunk a jelen korszak képviselői között egyet sem, akinek az élettel szemben elfoglalt magatartása ne arra a meggyőződésre támaszkodnék, hogy minden joga megvan és semmi kötelessége nincs." (A tömegek lázadása)

"A tömegember egyszerűen nélkülözi az erkölcsöt, amely mindig, lényege szerint mindig, a valaminek való alávetettség érzése, szolgálat- és kötelességtudat." (A tömegek lázadása)

"Ha valaki semmi normának nem rendeli magát alá, velis-nolis, akarva-akaratlan, minden morált tagadni kénytelen s ez nem amorális, hanem immorális lény. Negatív morál ez, mely a valódiból csak az üres formát őrzi meg." (A tömegek lázadása)