Arisztotelész

"Mivel a törvénysértő embert igazságtalannak mondjuk, a törvénytisztelőt pedig igazságosnak, világos, hogy minden, ami törvényes, valamiképpen igazságos is. Elvégre amiket a törvényhozó tudás megszab, azok törvényesek, és minden ilyet igazságosnak mondunk. A törvények minden kérdésről határoznak, és vagy azt célozzák meg, ami mindenki számára egyöntetűen hasznos, vagy azt, ami a legkiválóbbaknak, vagy a hatalommal bíróknak, akik vagy az erény alapján, vagy más ilyenféle alapon rendelkeznek hatalommal. Ennélfogva a szó egyik értelmében igazságosnak azt mondjuk, ami a politikai közösség számára létrehozza és megőrzi a boldogságot vagy ennek alkotórészeit. A törvény előírja, hogy olyan tetteket hajtsunk végre, amelyek a bátor emberre jellemzőek...azután elrendeli a mértékletes emberre jellemző cselekedeteket is...végül pedig a szelíd emberre jellemző cselekedeteket...és ugyanígy minden erényes, illetve romlott erkölcsre valló cselekedetre vonatkozóan parancsol, illetve megtilt, mégpedig a helyesen lefektetett törvény helyesen, az pedig, amelyet csak úgy rögtönözve hoztak meg, rosszabbul. Tehát a szóban forgó igazságosság a beteljesült erény, de nem abszolút értelemben, hanem a másik emberre vonatkoztatva. Ezért is vélik sokszor úgy, hogy az erények közül az igazságosság a legnagyszerűbb, és még az esthajnalcsillag sem annyira csodálatos. Szállóigeként is mondjuk: "Minden erény ott rejlik lám az igazságosban." És az igazságosság a leginkább teljes erény, mivel ez a teljes erény használatát jelenti. Azért teljes, mert aki rendelkezik vele, az nem csak önmagát illetően, hanem másokkal szemben is tudja az erényt gyakorolni. Mert saját dolgaikban sokan tudják használni az erényt, a másik emberrel szemben azonban nem...A szóban forgó igazságosság tehát nem egy része az erénynek, hanem az maga az egészében vett erény, és a vele szemben álló igazságtalanság ugyancsak nem egy része a hitványságnak, hanem maga az egészében vett hitványság. Hogy mi a különbség az erény és az így felfogott igazságosság között, az világos az eddig elmondottakból: egyfelől ugyanaz a kettő, másfelől azonban, ami a mibenlétüket illeti, nem ugyanaz, hanem amennyiben másra vonatkozó erény, annyiban ő az igazságosság, amennyiben azonban egy bizonyos, abszolút értelemben vett beállítódás, annyiban ő az erény." (Nikomakhoszi etika; fordította: Simon Attila)

"Egyszóval az igazságos ez, mármint az arányos; az igazságtalan pedig az, ami megsérti az arányosságot...Következésképpen a kiigazító igazságosság a veszteség és a nyereség közötti közép...Tehát az igazságos valamiféle közép, amennyiben a bíró is a középen álló...A bíró helyreállítja az egyenlőséget,..." (Nikomakhoszi etika; fordította: Simon Attila)

"Ha tehát a törvény általánosan fogalmaz, viszont közben olyan eset merül föl, amelyre az általános megfogalmazás nem terjed ki, akkor az a helyes, ha azon a ponton, amely a törvényhozó figyelmét elkerülte, vagyis ahol - mivel abszolút értelemben fogalmazott - hibát követett el, kiigazítjuk ezt a hiányosságot, mégpedig azt téve, amit a törvényhozó is javasolna, ha jelen lenne, vagy ahogyan már eleve megfogalmazta volna a törvényt, ha ismerte volna a fölmerült esetet...És éppen ez a méltányosság természete: a törvény kiigazítása, amennyiben ez általánossága miatt hiányos." (Nikomakhoszi etika; fordította: Simon Attila)