Arisztotelész

"A lelki nagyság nagy dolgokra vonatkozik, ahogyan ez már az elnevezéséből is látszik...Úgy tűnik, a lelki nagyság arra jellemző, aki nagy dolgokra méltónak tartja magát, és valóban az is. A lelki nagyság tehát, úgy tűnik, az erények valamiféle ékszere, amely növeli az erényeket, és nem alakul ki nélkülük. Ezért aztán nehéz a valódi lelki nagyságra szert tenni, mivel ez nem lehetséges nemes és derék jellem nélkül. A lelki nagyság tehát elsősorban a nyilvános elismerésre és ennek ellentétére vonatkozik. Az ilyen ember annak is csak mérsékelten örül, ha nagy elismerésben van része, melyben derék emberek részesítik, mivel csak azt kapja meg, ami valóban jár neki, vagy akár még kevesebbet is annál, hiszen nincsen olyan elismerés, amely méltó lenne a tökéletes erényhez, mégis elfogadja, mivel ennél nagyobb dologban nem tudják részesíteni. Ha viszont jelentéktelen emberektől kap elismerést, ráadásul kis dolgok miatt, akkor ezt igen kevésre fogja becsülni, hiszen nem erre méltó; és ugyanígy tesz akkor is, ha az elismerés hiányával találkozik, hiszen ez nem igazságos vele szemben. Tehát akiben megvan a lelki nagyság, az...mindenekelőtt a nyilvános elismerést tartja szem előtt, ugyanakkor a gazdagsághoz, a hatalomhoz, és mindenféle jó- és balszerencséhez is mértéktartóan viszonyul. Bármi történjék is: ha kedvez neki a szerencse, akkor sem ujjong mértéktelenül, ha pedig szerencsétlenség éri, akkor sem keseredik el nagyon. Még magához a nyilvános elismeréshez sem úgy viszonyul, mintha az lenne a legnagyobb dolog. A hatalom és a gazdagság ugyanis a nyilvános elismerés miatt érdemes a választásra, és bizony azok is, akik gazdagok és van hatalmuk, azt akarják, hogy az ezek által elérhető elismerés miatt tiszteljék őket...akiknek vannak külső javaik, de hiányzik bennük az erény, azok jogtalanul értékelik magukat nagy dolgokra méltónak, és helytelenül mondják róluk, hogy megvan bennük a lelki nagyság. A tökéletes erény híján ugyanis egyik sem érvényes rájuk, viszont mivel...külső javakkal rendelkeznek, dölyfösek és erőszakosak lesznek. Erény nélkül ugyanis nem könnyű illőn viszonyulni a jószerencse adományaihoz. Mivel pedig nem képesek szerencséjüket illőn viselni, és úgy gondolják, hogy fölényben vannak másokkal szemben, ezért lenézik a többieket, ők maguk pedig bármit megtesznek, ami az eszükbe jut. Utánozzák azt, akiben valóban megvan a lelki nagyság, miközben ők nem olyanok, mint amaz; ezt teszik mindenütt, ahol csak módjuk van rá. Egyfelől tehát nem az erénnyel összhangban cselekednek, másfelől lenéznek másokat...A lelki nagyság jellemzője az is, ha valaki távol tartja magát attól, ami a tömeg szemében megbecsülésnek örvend, valamint az olyan területektől, ahol másoké az elsőség. Az ilyen ember nem vagy csak visszafogottan cselekszik, kivéve ott, ahol nagy tisztességről vagy valami nagy tettről van szó, keveset tesz, akkor viszont nagy és nevezetes dolgokat." (Nikomakhoszi etika; fordította: Simon Attila)

"Tehát az a leghitványabb ember, aki önmagával és barátaival szemben is erkölcsileg romlottan viselkedik, a legkiválóbb pedig nem az, aki önmagával, hanem aki mással szemben viselkedik erényesen - ugyanis ez a nehéz feladat." (Nikomakhoszi etika; fordította: Simon Attila)

"Ha viszont elhatározása alapján cselekszik valaki igazságtalanul, akkor igazságtalan és erkölcsileg romlott ember." (Nikomakhoszi etika; fordította: Simon Attila)

"...a méltányosság valamennyi jó embernek közös vonása a másokkal való viszonyban." (Nikomakhoszi etika; fordította: Simon Attila )