Albert Camus

"...nincs gondolat, amihez ne lehetne hozzászokni." (A közöny)

"...ha túlzott fontosságot tulajdonítunk a szép cselekedeteknek, akkor közvetve a gonosznak adózunk nagy hódolattal. Ilyenkor ugyanis feltételezni engedjük, hogy ezek a szép cselekedetek mindössze azért becsesek, mivelhogy ritkák, azazhogy a gonoszság és a közöny jóval gyakoribb indítékai az emberek cselekedeteinek." (A pestis)

" A rossz, amely a világon van, csaknem mindig a tudatlanságból ered, s a jóindulat, ha nem felvilágosult, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság. Az emberek inkább jók, mint rosszak, s tulajdonképpen nem is ez itt a kérdés. Azonban nemigen ismerik – és ezt nevezzük erénynek avagy bűnnek – a legkétségbeejtőbb bűnt: a tudatlanságot, mely azt hiszi, mindent tud, s ezért feljogosítja magát arra, hogy öljön." (A pestis)

"...az egyetlen módja a pestis elleni küzdelemnek: a becsületesség." (A pestis)

"...mindenki magában hordja a pestist, mert senki, de senki a világon nem érintetlen tőle. És hogy szakadatlanul ügyelnünk kell magunkra, nehogy egy önfeledt pillanatban másnak az arcába leheljük, és ráragasszuk a fertőzést. A baktérium a természetes. A többi, az egészség, a tisztesség, vagy ha tetszik, a tisztaság, az akarat következménye, méghozzá a lankadatlan akaraté...nagyon kimerítő dolog pestisesnek lenni. De még kimerítőbb, ha nem akarunk azok lenni." (A pestis)

"...a könyvekben olvasható, hogy a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a pincékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és a limlomokban, s hogy eljő tán a nap, amikor a pestis, az emberek szerencsétlenségére és okulására, felébreszti majd a patkányait, és elküldi őket, hogy egy boldog városban leljék halálukat." (A pestis)

"Mivel ugye nem lehet elítélni a többieket anélkül, hogy ezzel egyben önmagunkat is meg ne vádoljuk, önmagunkra kell sújtanunk, hogy jogunk legyen a többiek megvádolására. Mivel egy nap minden bíró vezeklőként fogja végezni, ellenkező irányban kell haladni, s vezeklőként kezdeni, hogy aztán bíróként végezhessük." (A bukás)