Thomas Babington Macaulay

"Az ujon szerzett szabadság bajai ellen csak egy orvoslat van, s ezen orvoslat: a szabadság. Midőn a fogoly elhagyja sötét tömlöczét, nem képes a nap világát eltűrni, de az orvoslat nem az, hogy tömlöczébe vissza küldessék, hanem, hogy a nap sugarához hozzá szoktattassék. Az igazság és szabadság verőfénye kezdetben szemkáprázást s kábulást okozhat nemzeteknél, melyek a szolgaság házában félig megvakultanak; hadjátok őket nézni, s csak hamar látni fognak. Kevés évek alatt az emberek megtanulnak gondolkozni, a vélemények szélső erőszakossága lecsillapszik, ellenséges elméletek egymást kiigazítják, az igazságnak szerte szórt elemei megszűnnek harczolni, s idő jártával, a chaosból rend és igazság áll elő. Mondani szokták: Egy népet sem kell szabaddá tenni, mig nem képes szabadságával élni. Ezen állítás méltó ama kábához a regében, a ki elhatározá, hogy nem megyen vizbe, mig úszni meg nem tanulandott. Ha az embereknek addig kellene várniok a szabadságra, mig szolgaságban jókká s bölcsekké leendettek, bizony örök időkig várnának." (ford.: Kossuth Lajos)

"Machiavelli tanainak akkor adjuk meg a legnagyobb elismerést, ha kijelentjük: gyakorta tényleg hasznosak a viselkedés irányításában, de nem azért, mintha igazabbak, vagy mélyebbek lennének más szerzők megállapításainál, hanem mert könnyebben alkalmazhatók a való élet problémáira. Machiavelli csak azért tévedett, mert tapasztalatai alapján, melyeket különleges társadalmi viszonyok közt szerzett, nem mindig tudta kiszámítani az általa gyakorlatilag ismertektől eltérő intézmények hatásait. Hasonlóan egy régi s a későbbi kor barbár építészete által eléktelenített templomhoz, Machiavelli jellemét is épp azok a körülmények teszik érdekessé, amelyek le is alacsonyítják...Lelkesedése gátba ütközött a szíve óhajtotta úton; ezért – úgy tűnik – kétségbeesett cinizmusban próbált kiutat találni. Bosszúálló örömet lelt abban, hogy felháborítsa a tőle annyira megvetett társadalmat." (Machiavelli)