Széchenyi István

"...ki mással csak generositas szerint akar bánni, előbb utóbb, de végre bizonyosan maga is csupa generositastul függend: ugy viszont csak az kivánhat szoros igazat akárkitül is, ki megint mások iránt köti magát le." (Stadium)

"Csak igazságos lélekkel akarni kell, megyen akkor minden!" (Stadium)

"Az akadály vagy elnyom, vagy óriási erőre ingerel." (Stadium)

"A legfőbb boldogság, amit az ember a világon elérhet – ami vallásommal és szemléletemmel annyira összhangban van – mégiscsak a boldog házasság! Amely révén a férfi eléri legmagasabb értékét, miközben a hazáját és az egész emberiséget szolgálva él, egészséges gyermekekkel, gyöngéd hitvestárssal, és minden lélegzete erény és becsület – boldog látványt kínál – amelytől oly sok ismerősömnek kellett visszahőkölnie." (Napló, 1818. július 25.)

"Mindenekelőtt a nevelés, melyben az ember tanulóévei alatt részesült, a fundamentuma a férfi- és aggkorban való boldogságnak és elégedettségnek – és aki fizikailag és erkölcsileg semmit sem vethet a maga szemére, annak bensőjét az elégedettség soha el nem hagyhatja, a sors bármily ellenségesen és balul bánjék is vele." (Napló, 1819. április 7.)

"Így van ez, ha az ember a hazájába, övéihez való visszatértének többé már nem tud örülni! Nincs olyan hely, melytől az ember jókedvvel búcsúzhatik, és egyetlen megérkezés sem örvendetes – hanem minden nap egyforma szomorúan telik, és szerencse, ha az éj a feledés szendergésébe ringat. - Micsoda rossz szellem is az ember, aki önmagával meghasonlott, kinek a szíve egy jóvátehetetlen bűnnek kimondhatatlan fájdalmában vérzik, mintha valami sötét felleg egy szelíd holdvilágos éjszakán vad paripán vágtatna tova, körülötte minden oly nyugodt, békés, égi harmóniában, s ő dúlva-fúlva harcol önmagával! - Ti boldogok, kik a kedves planéták halovány sugarával szoros barátságot élvezhettek, és kebleteket csupán csendes lassú áramlás duzzasztja boldog napok felé, melyeket sejtve remélhet. Álmodjatok boldog ábránokat, - ó, ti kedvesek!" (Napló, 1819. február 6.)

"Újra bebizonyosodott, hogy az ember egy sárkányt is meggyőzhet arról, hogy csókolózni akar vele, és el fogja hinni: oly határtalan vakká tesz az önszeretet, hogy sohasem láthatjuk, milyenek vagyunk." Napló, 1815. november 4.)

"Igen sokszor töprengtem azon, mi is voltaképpen az ész, és mindeddig nem tudtam megfejteni. A nagy tudás az életbölcsesség, az önzés? Nem tudom. Aki képes magát boldoggá tenni, az talán a legbölcsebb. Tanuljuk hát megismerni az utat, mégpedig korán, mely az embert a Boldogság Templomához vezérli; oly sokféle van, s oly különbözőek, és szinte mindenkinek más-más utat kell választania, hogy ügyelnie kell, ne haladjon tévúton, s kergessen olyasmit, ami számára elveszett. Fogadjunk mindent úgy, ahogy jön. - Mert boldogság csak egy van; és a hódító a győzelmes csata után találkozik a békés szántóvetővel az aratás napján az azonos célnál. Nékem van-é már utam?" (Napló, 1815. november 4.)

"Ezek a tulajdonságok azonban mind-mind rendkívül gyarlók és ingatagok, egyetlen egy azonban örökké tart, s ez az értelem és a lelkierő, s ezért fogok én valóban évről-évre egyre jobban divatba jönni, mert nekem e tulajdonságokból több van, mint a mindennapi embereknek – viszont minden más ügyben ügyetlen vagyok – s talán a külsőmben is van valami nevetséges, ami szellememhez végképp nem illik és megfelelő. Jól lovagolni, jól táncolni, jól labdázni és úszni, verseket írni – mindez nem számít – férfinak lenni: ez a fődolog, és akaraterősnek, mert csak a férfiasság és az erő körül egyesül úgy az emberiség, ahogyan a Mindenható Isten a világmindenség közepe!" (Napló, 1818. augusztus 3.)

"Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki. - De ha az ember szabadon nő fel, és a szabadságot küzdelem nélkül kapja, akkor megbecsülni sem tudja. Igazi értékét lelkünkbe és értelmünkbe csak a nevelés plántálhatja." (Napló, 1819. április 7.)

"Az ember, keresztény lelkesedés, vagy rossz lelkiismeret egy pillanatában, vagy éppen az ördögtől félve, a szegényeknek ajándékozhatja fele vagyonát, de az, aki éveken át, azt az unalmat, melyet egy tanító kénytelen élvezni, honfitársai kedvéért, elviselni képes – érdemről csak ilyen férfi beszélhet." (Napló, 1819. április 9.)

"Felsőbbség által, vagy sehogy sem." (Az Akadémia körül)

"...az, ki szóval erős, tettben gyenge szokott lenni; vagy máskép kitéve: ki minél többet szól, annál kevesebbet teszen, minthogy általján véve egy bizonyos tehetség' tulcsapongó, felcsigázott gyakorlata annyira kimeríti a' gyönge ember' erejét, mikép aztán mi e' kis erőből megmarad, nem elégséges bármi egyébre." (Az Akadémia XI. közgyűlését megnyitó beszéd, 1842. november 24.)

"Száz eset közt tán nincs tíz, hol valami kifejlett bajnak alapját szántszándékos gazság tenné; félreértés, ebből eredő szenvedély, ezt követő bosszú, 's innen folyó gyűlölet és rosszakarat, meg vakság képzi szinte minden emberi nyomornak sarkalatát, azaz: hogy nem értik egymást." (Az Akadémia XI. közgyűlését megnyitó beszéd, 1842. november 24.)

"'S ugyanis a' bátorság több árnyéklatu. Van t.i. ollyas, melly mindent megrohan, és míg az agyuszájtul sem fordul el; meg van ollyas is, mely kitürni tud, 's minden handabanda' ellenére bevárja az alkalmas időt, meg a' polgárok' hevével szembeszállni, 's hirtelenekedésünknek gátot vetni kész." (Az Akadémia XI. közgyűlését megnyitó beszéd, 1842. november 24.)

"...egyedül az önmegismerés' keserű gyümölcse által nyerheti el teljes egészségét az emberi lélek;..."(Az Akadémia XI. közgyűlését megnyitó beszéd, 1842. november 24.)

"...igen sok ember csak ugy bir tiszta logika után cselekedni, ha tisztán eszmélhet; tisztán pedig csak akkor képes eszmélni, ha tiszta, határzott szavakba öntheti érzelmit." (Az Akadémia XI. közgyűlését megnyitó beszéd, 1842. november 24.)

"...nincs veszélyesb állapot, mint a' félig nyert csata, minthogy illyes lankadást szül, a' biztosnak vélt sáncz mögött pedig nem ritkán még a lelkesb is elszúnyad, kit síkon soha nem érne álom." (Az Akadémia XIII. közgyűlését megnyitó beszéd, 1844. december 26.)

"...szellemi diadalokat,...anyagi hatalom soha nem biztosított még, de ilyeseket jó sikerrel egyedű szellemi felsőbbség víhat ki." (Az Akadémia XV. közgyűlését megnyitó beszéd, 1846. december 20.)

"...régi axióma, hogy az, ki a haza mocskait palástolja, a haza fénypontjait piszkolja be; valamint a bűn leplezője is mindig erényt sújt." (Az Akadémia XV. közgyűlését megnyitó beszéd, 1846. december 20.)