Az alkotmányos állami kötelezettségvállalásokról, avagy mitől lesz valóban keresztényi egy alkotmány?

Mi által tudja kifejezni az alkotmány a keresztény értékrendet? Az biztos, hogy nem deklarációk által, s erre éppen az Alaptörvény a legjobb példa. Miközben a szövegben négyszer fordul elő a "keresztény" szó, s az Alaptörvény a keresztény kultúra védelmét az állam minden szervének kötelességévé tette, az állam működési módja az elmúlt években sok mindennek volt nevezhető, de keresztényinek biztosan nem. Az Alaptörvényt megalkotó, s az az alapján működő orbáni (maffia)állam sokkal inkább a keresztény erkölcs és értékrend megtagadásának, sőt: cinikus lábbal tiprásának volt tekinthető, mint a keresztény értékrend megvalósulásának.

A vallásosságra, a morális értékekre és a szeretetre egyaránt igaz, hogy nem kinyilatkoztatásokban, hanem tettekben állnak. A keresztény értékrend lényegét pedig az áldozatvállalás, mégpedig a tettekben megnyilvánuló áldozatvállalás képezi. Az alkotmány akkor tekinthető tehát keresztényinek, ha a jelen felnőtt generációi által működtetett állam részéről kötelezettség- és – szükség esetén - áldozatvállalást ír elő azokkal szemben, akiknek sorsáért a jelen felnőtt generációi felelősséget viselnek, s akik nem tudnak kiállni jogaik és érdekeik védelmében. Ezek a csoportok pedig mindenek előtt az utánunk jövő nemzedékek, vagyis a gyermekkorú és a még meg nem született magyarok. Az alkotmánynak róluk is kell szólnia és értük is kell íródnia. Az állam köteles úgy működni, hogy az aktív nemzedékek a hazát ugyanolyan, vagy jobb állapotban adják át az utánuk jövő nemzedékeknek, mint amilyen állapotban azt elődeiktől megkapták, s az alkotmánynak ezt a haza megőrzésére és jobbítására vonatkozó alapvető elvet érvényre kell juttatnia.

Az alkotmányban ezért – véleményem szerint – egyértelműen és világosan kifejezésre kell jutnia a jelen felnőtt nemzedékeinek – vagyis az államnak - a jövő nemzedékek és a gyermekek irányában fennálló alapvető felelősségének. Nagyon örülnék annak, ha ezen felelősség kifejeződéseként az új alkotmányban állami kötelezettségként jelenne meg az éghajlatváltozás, illetve annak emberre és élővilágra káros következményei elleni hatékony küzdelem, a természeti kincsek és erőforrások védelme, az egészséges és élhető környezeti körülmények megtartása és javítása, valamint a társadalmi mobilitás és a gyermekek esélyegyenlősége lehető legmagasabb szintjének biztosítása. Az utóbbi célkitűzés megvalósítása érdekében pedig az új alkotmánynak állami kötelezettségként kellene előírni annak biztosítását, hogy az országban élő minden gyermek hozzájuthasson a képességeinek és a kívánt életpályájának megfelelő alap-, közép- és felsőfokú tanulmányokhoz. Ennek érdekében az állam a tanulmányokhoz való hozzáférés tekintetében köteles teljes mértékben kiegyenlíteni a gyermekek eltérő származásából és családi-társadalmi körülményeiből eredő anyagi különbségeket és köteles olyan iskolai felvételi rendszereket létrehozni és működtetni, melyek objektív felvételi kritériumok alkalmazásával biztosítják az esélyegyenlőséget és teljes mértékben kizárják a korrupció lehetőségét.

Annak érdekében pedig, hogy ezek a kötelezettségek ne csupán üres deklarációk maradjanak, célszerű lenne azokat kikényszeríthetővé tenni, például annak rögzítése által, hogy ezen alkotmányos állami kötelezettségvállalások a hatósági döntések és a jogszabályok törvényességére és alkotmányosságára vonatkozó vizsgálat alapját képezhetik, annak során figyelembe veendők és figyelmen kívül hagyásuk, vagy veszélyeztetésük önmagában is megalapozhatja a hatósági döntések és a jogszabályok törvénybe ütközését, illetve alkotmányellenességét. Ezen kívül az országgyűlési biztosok számára – a szükséges, megfelelő hatáskörök biztosítása mellett - feladatul kell tűzni az állami kötelezettségek teljesülésének folyamatos figyelemmel kísérését és előmozdítását. Ennek érdekében az országgyűlési biztosok – vagy egyes országgyűlési biztosok - portfólióját az állami kötelezettségekhez indokolt igazítani, s ezért célszerűnek tartanám létrehozni a jövő nemzedékek és a gyermekek országgyűlési biztosának intézményét.

Én azonban még ennél is tovább mennék. Ha rajtam múlna, azt is rögzíteném az alkotmányban, hogy az államnak a jövő nemzedékekkel és a gyermekekkel szemben fennálló felelősségéből eredő, alkotmányban rögzített kötelezettségeinek teljesítéséhez fűződő érdekek az állam működése során megelőzik a gazdasági növekedéshez és a lakosság anyagi gyarapodásához fűződő érdekeket. Ezen rendelkezés alkotmányba iktatásával a magyar nemzet az egész világ számára példát mutatna felelősségvállalásból, s talán a világon elsőként jelentené ki egyértelműen, hogy az éghajlati és környezeti körülmények jövendő nemzedékek számára történő fenntartása és javítása érdekében – az életszínvonal tekintetében - áldozatvállalásra is hajlandó. Ez olyan bátor, tisztességes és előremutató lépés lenne, mely talán példaként és ösztönzőként szolgálna a világ többi nemzete számára, s ezáltal a magyar nemzet világosan állást foglalna napjaink politikai populizmusával szemben is, mivel annak egyik legfőbb jellegadó attribútuma az utánunk jövő generációk érdekeinek hedonista feláldozása a jelen uralásának, vagyis a gazdasági és a politikai hatalomnak az oltárán. Erre a populista hedonizmusra nagyon jó például szolgálnak az Orbán által a klímaváltozás tagadásával és bagatellizálásával párhuzamosan politikai propagandára, választások előtti osztogatásokra és klientúraépítésre kidobott ezermilliárdok, melyekből a klímaváltozás káros következményeit - például a kiszáradást, a vízválságot és az energiakrízist - elhárító, illetve mérséklő beruházások tömegét lehetett volna megvalósítani gyermekeink, unokáink és a majdan megszületendő magyarok érdekében.

A klímaváltozás jelenlegi fázisában, mind a jelen, mind pedig a jovő nemzedékei érdekében elengedhetetlenné vált az életszínvonal fogalmának olyan átértelmezése, mely az emberi életminőség nem anyagi összetevőit – mindenek előtt az éghajlati és környezeti körülményeket, a természeti kincsekhez és erőforrásokhoz való hozzáférést, valamint a testi, lelki és mentális jólétért felelős humánszféra fejlettségét – előnyben részesíti az anyagi összevetőkkel szemben, de legalábbis nem rendeli alá azoknak a gazdasági növekedés fetisizálása által. Ez a szükséges és bátor paradigmaváltás öltene testet a fenti alkotmányos rendelkezésben.

Ha komolyan gondoljuk azt, hogy életünket a több ezer éves európai kultúra értékeire és a keresztény értékrendre kívánjuk építeni, akkor – miközben kifejezzük hálánkat és tiszteletünket a hazánkat számunkra megőrző és vérükkel védelmező őseinkkel szemben - vállaljunk az új alkotmányban akár lemondásban és áldozatvállalásban is megnyilvánuló felelősséget azok irányában, akiknek sorsáért felelősséget viselünk, s akiknek életére mai magyarokként meghatározó hatással vagyunk! Csak ezen felelősségvállalás által válhat az alkotmány – miként a Duna József Attila csodálatos versében - valódi, éltető kapoccsá múlt, jelen és jövendő között, s csak ezáltal válhatunk méltóvá a hazát ránk bízó őseinkhez.