Nádas Péter

"...az önkényuralom nem úgy jön ám, mint derült égből a villámcsapás. Előbb igen szívesen mozog törvények réseiben, készséggel segédkezik a jog tudományosnál is tudományosabb értelmezésében, ügyészi eljárásokban és bírósági ítéletekben settenkedik, törvénymódosítással készíti elő a terepet, közérdekű adatokat titkosít, megveszteget, megbundázza az állami beruházásokra kiírt pályázatokat, bankároknak, szélhámosoknak, bérgyilkosoknak, rendőrtábornokoknak kínál jogalkut, előnyös csereüzletet, egyszóval ugyanazt teszi, amit a demokrácia hívei oly szívesen megtesznek maguk is, amikor a pártkasszáról és az édes ki családjukról van szó. A demokrácia hívei és a demokrácia ellenfelei bizony közösen teremtenek személyes és intézményes feltételeket a törvényszegéshez, közösen kriminalizálják a társadalmat, a legnagyobb egyetértésben teszik tartalmatlanná a sajtószabadságot, közösen és nagy élvezettel zavarják meg a hatalommegosztás egyensúlyát...A sok kis korrupt egyéni szándék és a sok nagy országgyűlési mulasztás lassan összeáll, csatornák nyílnak, közlekedési folyosók, rendszer lesz belőle, ezekben a rendszerekben zajlanak az illegális tranzakciók. A folyamatnak nem volt és nincs előre megírt forgatókönyve, összeáll magától. Minden pártpolitikai osztozkodás tárgya lehet, s ezen az illegális szinten az ellenérdekelt felek nagyon is hajlanak a megegyezésre. Az üzleti élet és a bűnözés, a feketegazdaság és a nemzetgazdaság között átjárhatóvá váltak a határok...A skandináv demokráciák nem Isten kegyelméből erősek. A tizenkilencedik század és a huszadik század fordulóján jól működtek a népfőiskolák...Az erkölcsök országos válságától én a jövőben sem tartanék, az ismeretek kóros és tömeges hiányától, az absztrakciós képességek kóros és tömeges deficitjétől, a filozófiai tanulatlanságtól, az ebből következő tömeges dezorientáltságtól és a közéletet igazgató bűnözéstől és korrupciótól annál jobban." (A magyar államhatalom esztétikája)

"A nemzeti önzés ideológiája ellen nem azért kell harcolnom, mert nem vagyok német, vagy német vagyok, hanem azért, mert ember vagyok. S ha így van, akkor egy ilyen nemzeti privilégiumra épített ideológia harcosabb képviselőit, mint a veszett kutyákat, le kell puffantanom...Ha a többség úgy döntött, hogy ilyen, vagy olyan politikát választ, s ezen keresztül legitimál egy kormányzati hatalmat, abból nem következik, hogy nekem, aki akár a többséghez, akár a kisebbséghez tartozom, fel kéne, vagy fel lenne szabad adnom a saját erkölcsi felfogásomat, hisz éppen a saját erkölcsi felfogásom lesz az egyedüli biztosítéka annak, hogy a politika ne váljon erkölcstelenné, s aztán ne veszítse el a legitimitását, illetve, ha erkölcstelenné válik, akkor veszítse el. A politika erkölcsösségének a hatalmi legitimáció csupán az előfeltétele, de az én személyes felelősségem az egyetlen biztosítéka. Az én személyes felelősségemnek viszont nincsenek a hasznosság, vagy a szükségesség szerint kimérhető szintjei. Én vagyok az egyedüli letéteményese, egyedül én képviselhetem." (Szegény, szegény Sascha Anderson)