Széchenyi István

"Nemzetek és emberek hasonlítanak egymáshoz: ami kicsiben minden emberben zajlik, nagyban is végbemegy, összességükben. Az ember gyermekkorában merő sötétségben halad, anélkül, hogy felfedezné léte okát. - Ugyanígy van ez a népekkel! Azután valamiféle, de még nagyon korlátolt fejlettségre jut. Ugyanígy van ez a nemzetekkel! Szép lassacskán egyszer csak elérkezik a kamaszkorba, - innen kerül az életbe, onnan a kiteljesedésre, vagy a pusztulásra. Így van ez velünk! - de azzal a különbséggel, hogy az egyetlen emberélet rövid, és szakaszai gyorsan leperegnek; egy nemzet létezésének évezredekig, szakaszainak évszázadokig kell tartaniok – egy nép kamaszkora például 300 évre is terjedhet. Nagyon szeretném legalább azt tudni, mi hányadik esztendőnkben járunk!" (Napló, 1816. március 17.)

"...tagadhatatlan marad, hogy azon katonai bátorság, ha ugy nevezhetni, mellyhez képest a' hős bárminek is neki rohanni kész, mit egyébiránt egy pohár pálinka, mint tudva van, néha igen elősegít, még korántsem elég olly szövevényes 's rendszerint olly hosszadalmas munka' sikeres folytatására mint egy egész nemzetnek ujjászületési működése, hol az enthusiasmus ritkán használ, a' hóbort pedig mindig árt, de egyedül a józan, a' kiábrándult felfogás, és kirekesztőleg csak az összevető 's kiszámító felsőbbség győz." (Az Akadémia XI. közgyűlését megnyitó beszéd, 1842. november 24.)

"...a' melly nép élni akar, annak okvetlen olvasztói szerepre kell emelkednie; mert elgyengülése és kora halála ellen e' földön nincs más ír." (Az Akadémia XI. közgyűlését megnyitó beszéd, 1842. november 24.)

"...kifejlett nemzetiség nagyobb kincs mint alkotmány, mert az sok évnek gyümölcse és kebelben él, míg ez csak papiroson áll, 's egyedül tehetség szülöttje, valamint egyedül tehetség' védencze:..." (Az Akadémia XIII. közgyűlését megnyitó beszéd, 1844. december 26.)

"...csak azon nemzet él valódilag 's emelkedik magasbra, mellynek lehető legtöbb fiai élnek hű kedélyileg a' honért:..." (Az Akadémia XIII. közgyűlését megnyitó beszéd, 1844. december 26.)

"...a hazaszeretetnek bármily áradozó léte...soha nemcsak magasban nem emelt eddigelé egy népet is, de ilyesnek még csak megmentésére sem volt elégséges, ha vakszerelemre, elbizottságra s ebből okvetlen eredő mások iránti türelmetlenségre fajúlt. Mert ez esetben, valamint a tűz, mely legnagyobb áldásaink egyike, vajmi könnyen válhatik átokká, szintúgy szülhet a hazaszeretet szent érzelme is, ha bölcsesség nem vezérli azt, határtalanúl több rosszat, mint következtetne jót." (Az Akadémia XV. közgyűlését megnyitó beszéd, 1846. december 20.)