Az Orbán-rendszer a bizonyíték arra, hogy az ideologikus alkotmányos kinyilatkoztatások egyrészt értelmetlenek, másrészt pedig az elnyomás eszközévé válhatnak
A "Magyarország keresztény kultúrájának" védelmére vonatkozó alaptörvényi rendelkezés 2023. december 22-től hatályos. Gondoljuk végig, hogyan működött 2023. december 22. és 2026. április 12. között a magyar állam, hogyan működtek annak szervei, mi minden derült ki ezen időszakban, és akkor pontos képet fogunk kapni egy ilyen alkotmányos deklaráció értelméről és értékéről. Pontosan annyit ér ez az állami szerveknek szóló alkotmányos feladattűzés, amennyire keresztényi volt az orbáni állam működése 2023. december 22. és 2026. április 12. között. Hogy mást ne mondjak, javarészt ebben az időben történt meg az állami szervek által a túlnyomórészt nem keresztény migránsok Magyarországra csempészése miatt jogerősen elítélt embercsempészek börtönökből történő szabadon engedése is – nyilvánvalóan a keresztény kultúra védelme céljából. És akkor a kegyelmi ügyről, a Szőlő utcáról, a gyermekvédelem botrányairól, az MNB-ügyről, vagy éppen a kilóra megvett celebeknek történt milliárdos pénzosztásról nem is beszéltem.
A papír mindent elbír. Sajnos az a papír sem tud visszabeszélni, melyre az alkotmányt írják. Az értékek és az elvek azonban csakis a tettek által válnak élővé és valóságossá, ezek az immateriális "kacatok"" természetükből adódóan éppúgy tevékenyek, mint például a szeretet, vagy a vallásosság. Meg aztán az is igaz rájuk, hogy az emlegetésük gyakoriságával fordított arányban áll a valódiságuk.
Arra pedig, hogy mit jelent az "alkotmányos önazonosság" fogalma, eddig még nem sikerült rájönnöm. Az Alkotmánybíróság zsonglőrködött ilyen kifejezésekkel, amikor a jogot – különösen a magyar joggal szemben elsődlegességet élvező uniós jogot - és a józan észt megerőszakolva akart Orbán kedvére tenni. Azt pedig szintén nem kell senkinek bemutatni, miként védelmezte a Lánczi Tamás - Horváth (III/III) József páros által vezetett sóhivatal közpénzmilliárdokból ezt a bizonyos "alkotmányos önazonosságot". Az orbáni állam gyakorlatában ez a jogi fából vaskarika valójában Orbán hatalmának felelt meg. Ha pedig egy fogalmat ennyire ki lehet forgatni - az amúgy egyáltalán nem világos - eredeti jelentéséből és ideológiai támaszként ennyire eszközévé válhat egy autoriter hatalomnak, akkor erősen kérdéses, hogy van-e rá bármi szükség az alkotmányban.
Végül, az ilyesfajta ideológikus kinyilatkoztatások és feladattűzések az Európai Unióval szembeni "szuverenitásküzdelem" szempontjából is meglehetősen alacsony hatékonyságúak, tekintettel arra, hogy egy konkrét jogvitában – az uniós jog elsődlegessége és a tagállamokat terhelő végrehajtási kötelezettség folytán - sem az Európai Bizottságot, sem pedig az Európai Unió Bíróságát nem érdekli, hogy mi van a magyar Alaptörvényben (lsd. például a "gyermekvédelmi" ügyben meghozott ítéletet, vagy a "szuverenitásvédelmi" ügyben meghozott főtanácsnoki indítványt).