Deák Ferenc

"...minden ítélő bíró, az ország legfőbb ítélőszékét sem kivéve, mindenkor egyenesen és egyedül a törvények világos rendelése szerint tartozik ítélni, mely rendelésektől eltérni, vagy a természetes igazságra utalva vélök éppen ellenkezni, soha semmi szín alatt szabad ne legyen."

"Minden vétek sérelmet ejt a polgári társaság közbátorságán, minden vétek tehát büntetést érdemel; nehogy azonban a környülállások szerencsétlen öszveütközése miatt az ítélőszékek hirtelenkedő buzgósága valamely fontos gyanúval terhelt, de mégis ártatlan polgárnak tévedésből igazságtalanul büntetést szabjon, mivel az ilyen tévedésnek orvoslása végrehajtás után mindenkor lehetetlen; nem volna felesleges büntető törvénykönyvünknek bevezetésében legalább örök figyelmeztetésül világosan kifejezni azon szent és kétségtelen alapigazságot, mely a szelídebb emberségnek és a természet örök sérthetetlen törvényeinek hódoló más, míveltebb nemzeteknél is általában megtartatik, hogy tudniillik ott, ahol a bíróság tökéletes meggyőződésének törvényes alapjához csak legkevesebb kétségek férnek is, a vétek maradjon inkább büntetlenül, mintsem hogy valamely, talán ártatlan polgárnak igazságtalan sérelem okoztassék, mert valóban el volna polgári köztársaságunk fő célja tévesztve, ha magok azon törvények, melyek az ártatlanság oltalmára vagynak alkotva, bármely esetben is az igazságtalan elnyomásnak hatalmas eszközévé fajulhatnának el." (Részlet Zala vármegyének az országos bizottság rendszeres bizottsági munkálataihoz 1832-ben készített észrevételeiből, minden valószínűség szerint Deák Ferenc fogalmazványa)

"...minden véteknek nagyságát a cselekvőnek gonoszsága és a megszegett kötelességek szentsége határozza meg." (Részlet Zala vármegyének az országos bizottság rendszeres bizottsági munkálataihoz 1832-ben készített észrevételeiből, minden valószínűség szerint Deák Ferenc fogalmazványa)