A Hódmezővásárhelyi Közéleti Akadémián 2026. október 29-én tartott előadás vázlata

• Kiindulópont: Ortega Y Gasset gondolata, erre szeretném felfűzni az előadásomat: Ha valahol a liberális demokrácia egyszer már győzedelmeskedett, újra és újra meg fogja ismételni a győzelmét. Egész pontosan az idézet így szól: "Mert ezt – hogy liberális vagy antiliberális legyen – ez ember a liberalizmus előtt tehette. De amikor a liberalizmus már egyízben győzedelmeskedett, meg fogja még sokszor ismételni a győzelmét, vagy pedig minden – liberalizmus és antiliberalizmus – Európa pusztulásával végződik. Az élet időszámítása kérlelhetetlen. A liberalizmus a maga lényegében későbbi, mint az antiliberalizmus, vagy, ami ugyanaz, több élet, mint emez, ahogy az ágyú inkább fegyver, mint a lándzsa. Első tekintetben a valami elleni tevékenység későbbi, mint maga ez a valami és annak, aminek az ellenhatása, korábbi létezését teszi fel. De az újítás, amit képvisel, a tagadás üres mozdulatába merevedik és mint tényleges tartalom csak maradiság...Minden ellenesség csak egyszerű, üres nem."

• S hogy mi ennek az oka: egyrészt az, hogy azon politikai rendszerek közül, melyeket a nyugati ember eddig a történelme során létrehozott, a liberális demokrácia tudja biztosítani a legnagyobb szabadságot és boldogságot a legtöbb ember számára és egyben a legnagyobb prosperitást, vagyis a legmagasabb életszínvonalat is - magyarán: a legemberibb életet -, másrészt pedig a liberális demokrácia rendszere felel meg leginkább a nyugati civilizáció kulturális alapjainak. (Eötvös: "...minden eszme a társaságot, mely fölött uralkodott, végre azon formához vezeti, melynek alatt ezen eszme legtökéletesebben létesíthető;...") Ezért aztán ha a nyugati ember más politikai rendszerrel próbálkozik, egy idő után törvényszerűen rájön arra, hogy ez rosszabb a liberális demokrácia általa már megtapasztalt rendszerénél és visszatér hozzá. Csak sajnos sokszor nagyon drága a tanulópénz, volt, hogy embermilliók halálába és emberek millióinak megnyomorított életébe került.

• Ortega Y Gasset a liberális demokrácia előnyeit ekként fogalmazta meg: "A politikában az együttélésre a legerősebb akaratot a liberális demokrácia tanúsította. Egész végletes fokon mutatja a másokkal való törődést és az actio indirecta példája. A liberalizmus az a politikai jogelv, mely szerint a közhatalom, noha mindenható, mérsékli magát és, még tulajdon kárára is, gondoskodik arról, hogy az államban, melyet kormányoz, teret engedjen azoknak, akik nem hozzá, vagyis az erősebbhez, a többséghez hasonlóan gondolkodnak és éreznek. A liberalizmus...a legmagasabb rendű nagylelkűség: az a jogelv, hogy a többség a kisebbségnek teret hagy…"

• Én magam a "Dicsérni jöttem a liberális demokráciát, nem temetni" című írásomban fogalmaztam meg a liberális demokrácia előnyeivel és a többi politikai rendszerhez viszonyított felsőbbrendűségével kapcsolatos gondolataimat, mely írás szerepel a könyvemben is.

• Én tehát történelmi kontextusban úgy gondolom, hogy április 12. Ortega Y Gasset igazságát bizonyította be: Magyarországon 1990-ben a liberális demokrácia győzedelmeskedett a kommunizmus fölött és 2026-ban győzedelmeskedett az autoriter maffiaállam fölött is.

1. A társadalompolitikai szempontú megjavítás

- jelentős mértékben erősíteni kell a társadalmi mobilitást: fel kell térképezni, majd pedig a lehető legteljesebb mértékben fel kell számolni ennek akadályait;

- biztosítani kell a gyermekek esélyegyenlőségét a minőségi oktatáshoz való hozzáférés tekintetében az alapfokú oktatástól a felsőfokú oktatásig;

- ennek érdekében a lakóhelyből, valamint a szociális és anyagi helyzetből adódó különbségeket az államnak szociális alapú ösztöndíjakkal és olcsó kollégiumi férőhelyekkel kell kiegyenlítenie – az alkotmánynak ezt kikényszeríthető állami kötelezettségvállalás formájában kell tartalmaznia;

- ma nagyon sok vidéki család számára megfizethetetlenek a felsőfokú tanulmányok költségei, ebbe a helyzetbe az állam nem nyugodhat bele;

- a kollégiumi férőhelyek jelentős bővítése azért is nagyon lényeges, mert fékezőleg hat az ingatlanárakra és a lakásbérleti díjakra a kereslet csökkenéséből adódóan;

- tűzzel-vassal irtani kell a protekcionizmust, ennek érdekében meg kellene szüntetni a felsőoktatási intézmények által teljesen szubjektív módon, tehát lényegében véve "pofára" adható pluszpontok rendszerét, ki kell zárni a protekcionizmus lehetőségét a szóbeli felvételi vizsgákon (például a kötelező hangfelvétel-készítés által); a protekcionizmus is korrupció és ugyanúgy halálos a fejlődésre, mint a közpénzek ellopásában manifesztálódó korrupció.

• Az úgynevezett elszámoltatásnak, mely napjaink egyik legfontosabb, legnagyobb közérdeklődésre számot tartó kérdése, a társadalom morális szintjének emelése tekintetében van jelentősége. A magyaroknak az Orbán-rendszer után vissza kell kapniuk a hitet abban, hogy a törvény mindenkire egyformán vonatkozik, hogy nincs egy olyan, felettük álló kaszt, melybe tartozókra nem vonatkoznak a törvények, vagy másképp vonatkoznak a törvények, hogy a bűn az elkövetőtől függetlenül büntetést von maga után és hogy a törvénytisztelő életmód a kifizetődő. A törvény előtti egyenlőség elvének megsértése, a társadalom kasztosodása óhatatlanul morális zülléshez vezet, mégpedig mind a hatalom, mind pedig a társadalom vonatkozásában. A hatalom vonatkozásában azért, mert a társadalom erkölcsi értelemben egyre romlottabb tagjai fognak hozzá csapódni a büntetlenség reményében – nem véletlen például, hogy annyi fideszes pedofil és egyéb aberrált bűnöző volt: ennek nem az volt az oka, hogy a pedofilok között többségben lennének az orbánista értékrendet vallók, hanem az, hogy büntetlenséget reméltek amiatt, mert fideszesek -, a társadalom vonatkozásában pedig azért, mert ki fog alakulni egy olyan közvélekedés, hogy nem érdemes erkölcsösnek maradni, nem érdemes törvénytisztelőnek maradni, mivel pont azok lesznek sikeresek, akik nem ilyenek: érdemesebb erkölcstelennek lenni és a hatalomhoz törleszkedni. Ez pedig nyilvánvalóan gyengíti mind az erkölcsi elvek tekintélyét, mind pedig a jogrend szabályainak érvényesülésébe vetett hitet, végső soron pedig erkölcsileg zülleszti a társadalmat. Ezért bizony nagyon fontos nevelő hatása van az elszámoltatásnak. Azt szoktam mondani, hogy csak az a hatalom nem merül el a morális züllés mocsarában, mely a híveinek és a hozzá csatlakozóknak sem érdemtelen meggazdagodást, sem pedig jogtalan büntetlenséget nem ígér és nem is biztosít.

• A polgárosítás egyben azt is jelenti, hogy olyan társadalmat kell kialakítani, melyben mindenki nyíltan el meri mondani a közélettel, politikával, társadalmi ügyekkel kapcsolatos véleményét, vonzóvá kell tenni a közéletben, a közösség életét érintő diskurzusokban való részvételt, el kell tüntetni a kommunizmusból örökölt és az Orbán-rendszer által tudatosan újjáélesztett egyéni túlélési stratégiákat, melyek a nyílt véleményalkotás ellenében hatnak és a konfliktusok, az ilyen-olyan károk elkerülése érdekében a bezárkózást, az elszigetelődést, a hallgatás kultúrájának a kialakulását segítik elő. "Ne szólj szám, nem fáj a fejem." Erősíteni kell az egyéni részvételt a társadalmi kérdések megvitatásában és megoldásában, mert a leghatékonyabb, legjobb megoldások mindig a kollektív bölcsesség és tapasztalat eredményeiként születnek meg.

2. A politikai szempontú megjavítás

3. A jogi szempontú megjavítás

- a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolhatósága, illetve névlegessé tétele az Országgyűlés kétharmados többségével pozícióba ültethető bábok alkalmazása révén (az alkotmányos fékek és ellensúlyok szerepe annak megakadályozása, hogy a többség uralma a többség zsarnokságává váljék);

- az alkotmány nagyon könnyű módosítása többek között az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos hatáskörének kiiktatása által, valamint

- a rendkívüli jogrendre vonatkozó szabályozás.

• A feladat tehát ezen hibák kiiktatása. Az első kettővel kapcsolatban korábban már közzétettem a javaslatomat.

• Az új alkotmány megalkotása során nagyon lényegesnek tartom, hogy szakítsunk a polgári demokráciák azon évszázados fikciójával, mely szerint a kormány és az országgyűlés két, egymástól elkülönült hatalmi entitás és az országgyűlés a kormány "főnöke". A valós helyzetből kell kiindulni, ami ennek pontosan az ellenkezője: a magyarhoz hasonló alkotmányos berendezkedésű kancellári típusú rendszerekben nem az országgyűlésnek van kormánya, hanem a kormánynak van országgyűlési többsége és ezen állítás igazságához elég csak egy kis időre belenézni az országgyűlési közvetítésekbe. Ez pedig alapvető jelentőségű kérdés, mert ebből az következik, hogy nem lehet kizárólag az Országgyűlésre bízni a végrehajtó hatalommal szembeni alkotmányos ellensúlyt jelentő személyek ki-, illetve megválasztását, mivel ebben az esetben valójában a kormány és a miniszterelnök választana magának fékeket és ellensúlyokat.

• Az is alapvető, elvi jellegű kérdés az alkotmányozás során, hogy ki az alkotmányozó hatalom: a nép, vagy az Országgyűlés. Ez azért kardinális jelentőségű kérdés, mert ha a népet tekintjük alkotmányozó hatalomnak, akkor a nép, mint alkotmányozó hatalom korlátokat szabhat az Országgyűlés, mint alkotmánymódosító hatalom számára. Én úgy gondolom, hogy el kell választani egymástól az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalmat, mert ha ezt nem tesszük meg és az Országgyűlést tekintjük alkotmányozó hatalomnak, akkor az Országgyűlés fog saját magának alkotmányt alkotni, s ezt úgy fogja megtenni, hogy könnyen tudja módosítani az alkotmányt. A nép az alkotmányozó hatalmát az alkotmány-tervezetről tartott népszavazás útján gyakorolhatja és én annak vagyok a híve, hogy az alkotmány meghatározott tárgyú módosításainak hatályba lépéséhez is népszavazás általi megerősítésre legyen szükség.

4. Gazdasági szempontú megjavítás

• Egy 2023 szeptemberi bejegyzésemben a NER gazdaságpolitikájáról vagy gazdaságfilozófiájáról a következőket írtam: "Ha hazánk rendszerváltást követő "fejlődését" egy mondatba sűrítve kellene megfogalmazni, akkor azt mondhatnánk, hogy míg a rendszerváltás idején – nemzeti tőke hiányában - abban láttuk a kiutat a válságból, hogy a Nyugat gyártó- és összeszerelő üzeme leszünk, addig 33 évvel később az jelenti a perspektívát, hogy a Nyugat mellett a Kelet gyártó és összeszerelő üzeme is leszünk. Ebben a 33 évben az ország legfeljebb csak mennyiségi értelemben fejlődött, minőségi vonatkozásban azonban nem, mert a minőségi változást az jelentette volna, ha megváltozik az ország szerepe és helye a globális termelési láncban, fokról fokra közelebb kerülve a magas szintű szellemi hozzáadott értéket igénylő tevékenységekhez: a fejlesztéshez, a kutatáshoz és a tervezéshez. Ez azonban nem következett be, ami egyben azt is jelenti, hogy beragadtunk a félperiféria állapotába, vagyis állandósult az, amit a 90-es években a szocializmus válságából való kievickélés érdekében még csak átmeneti szükséges rossznak gondoltunk. Ami azonban még ennél is sokkal rosszabb és félelmetesebb, az az, hogy az utóbbi évtizedben elindultak és felerősödtek azok a folyamatok, melyek kifejezetten a gazdasági gyarmatosításra jellemzőek, nevezetesen az idegen tőke előtti akadályok módszeres lebontása, akár a hosszú távú nemzeti érdekek feláldozása árán is. Ma már nem csupán olcsó munkaerővel és világbajnok adókedvezményekkel kedveskedünk a hazánkban gyártó- és összeszerelő üzemeket létesítő külföldi cégeknek, hanem a kedvükért megnyirbáljuk a munkavállalói jogokat, munkáltató-baráttá alakítjuk át a munkajogi szabályozást, ellehetetlenítjük a szakszervezetek működését, felszámoljuk a hatékony közigazgatási ellenőrzési és felügyeleti tevékenységet, a közigazgatásból gyakorlatilag kiiktatjuk a szakmai szempontokat, kijátszhatóvá tesszük a munka- és környezetvédelmi szabályokat, sőt, ha úgy kívánják, a számukra szükséges beruházások megvalósítása érdekében még hosszú távra el is adósítjuk az országot. A jelenlegi magyar politikai vezetés működése egyre jobban hasonlít a történelemből jól ismert gyarmati elitek viselkedéséhez, akik bár szavakban mindig a nép barátai és általában még a melldöngető, harcos nacionalistát, a szuverenizmus bajnokait is eljátsszák, valójában azonban az idegen gazdasági érdekek megbízható és korrupt kiszolgálói. Miközben a régió országai – helyesen felfogott nemzeti érdekük által vezérelve - a fejlett világ centrumához próbálnak felzárkózni, addig Magyarország pont ellentétes irányba mozog: a félperiféria státuszából teljes gőzzel halad a gazdasági értelemben vett gyarmati állapot felé."

• Nem vagyok gazdasági szakember, így nyilván nem tudok és nem is kívánok gazdaságpolitikáról, vagy gazdasági programról beszélni, de azt különösebb gazdasági szakismeretek nélkül is evidenciának gondolom, hogy az ország fejlődési pályára állítása érdekében szakítanunk kell az ebben a bejegyzésemben írt gazdaságpolitikával és szemléletmóddal, ami azt jelenti, hogy feltétlenül szükséges a korrupció megszüntetése, a verseny tisztaságának és tisztességességének helyreállítása és olyan gazdasági környezetet kell teremteni, mely a nemzetközi piacon is versenyképes termékeket, illetve szolgáltatásokat fejleszteni és előállítani képes magyar vállalkozásokat támogatja a fejlődésben.

• A gazdaságpolitikánknak arra kell irányulnia, hogy megváltoztassuk az ország szerepét és helyét a globális termelési láncban, fokról fokra közelebb kerülve a magas szintű szellemi hozzáadott értéket igénylő tevékenységekhez: a fejlesztéshez, a kutatáshoz és a tervezéshez, ami a világ legfejlettebb államaira, a centrumországokra jellemző. Ennek érdekében:

-   szakítani kell az összeszerelőüzem-felfogással és az innovációra, a fejlesztésre kell a hangsúlyt helyezni, a magyar kis- és középvállalatokat is a nagyobb szellemi hozzáadott-értékkel rendelkező, külföldön is versenyképes termékek és szolgáltatások fejlesztésére és értékesítésére kell ösztönözni;

- át kell alakítani a munkajogi szabályozást, meg kell erősíteni a munkavállalók egyéni és kollektív jogait, erősíteni kell a munkajogi, a munkabiztonsági és a környezetvédelmi felügyelet és ellenőrzések rendszerét. Ebbe az irányba mutató lépés, hogy a kormány jelentős mértékben megnövelte a környezetvédelmi szabályokat megszegő vállalkozásokkal szemben kiszabható bírságok összegét.

• Csak ezáltal tudunk kitörni a félperiféria állapotából, amit a közepes fejlettség csapdájának is szoktak nevezni.

Záró gondolat:

Egy 2020. januári bejegyzésemet az alábbi gondolattal fejeztem be, s ezzel zárom a mai előadásomat is: "A magyar történelem egészen addig zsákutcás lesz, amíg nem jön egy olyan, viszonylag hosszabb ideig tartó, békés korszak, amikor az egymást követő kormányok mindegyike fontosabbnak tartja a társadalom nevelését, erkölcsi és szellemi felemelését a saját hatalmánál. Ez a konszenzus egy nemzet felemelkedésének alapja és egyben nélkülözhetetlen feltétele."

Próbáljunk a magunk lehetőségei szerint tenni azért, hogy az április 12-vel kezdődő új korszak egy ilyen korszak legyen.